Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 3. szám - LÁTOGATÓBAN - Bencsik János: Rajki László szobrászművész otthonában

Móricz és mások portréi mellett hogyan születnek a Forrás, az Ikrek? Úgy érzem, hogy ez művészeted másik vonulata. Mindig foglalkoztatott az egyedi, a különös és az általános együtthatása. Erre tanított mesterem, Mikus Sándor tanár úr is. Ezekben, a (nevezzük kubisztikus hatást őrző) munkáimban az egyszerűsítés érdekelt. Az anyag és a cselekvés kölcsönhatásában a szerkezet kitapintása. Azért csiszolom simává a leegyszerűsített felületeket, hogy még világosabban láttassam a szerkezet, a konstrukció lényegét. Valami hasonló szándékkal kísérletezek a kisalakos kompozíciókkal is. Itt a tömeg, a dinamika és a szerkezet kölcsönös egymásra hatása foglalkoztatott. Úgy érzem, hogy a térben megjelenített figuráim azzal is sokat mondanak, ahogyan egymáshoz viszonyulnak, ahogyan egymásra hatnak, ahogyan kölcsönös magyarázatát adják társaiknak. Milyen lehetőségeid vannak az alkotásra? Úgy értem, a megélhetéssel kapcsolt alkotásra? Szeretek pályázatokon résztvenni. Csaknem mindenütt ott vagyok, ahol munkát kínálnak, ahol a munka kínálja önmagát. A Dózsa-évfordulóra azt a paraszti tömeget akartam megmintázni, amely Dózsa seregébe állott. De nem is magukat a parasztokat, bár azok is tépettek voltak, hanem inkább a lelküket. Azokat tépázta meg igazán a XV-XVI. századi úri rend. Nos, ezzel a művel szerepeltem a Nemzeti Galéria emléktárlatán. Az egyik VIT-pályázatra, 1974-ben készült a Forrás című kompozícióm. Ez csupa jelkép, csupa szimbólum. Öt madár az alapmotívum, az öt világrész jelképe. Az egymásba fonódott madártestek, madárszárnyak az emberiség egymásrautaltságát hangsúlyozzák. De a barátság, az összefogás szimbólumai is lehetnek. A pusztaszeri pályázaton is szerepeltem, de úgy érzem, a szervezés és a megoldás nem volt összhangban a mozgósított alkotók törekvéseivel. Számos köztéri szobrom áll az ország különböző helyein. Nyíradonytól Dunaújvárosig vannak köztéri szobraim. Természetesen a legtöbb Békésben, szülőföldemen. Orosházának faragtam meg Darvas Józsefet, Szabó Gyulát, Birkás Imrét, dr. László Eleket. Rózsa Ferencem Békéscsabán áll. Csokonai Vitéz Mihály talán Komáromba kerül. Az ember és közvetlen természeti környezetének ábrázolása mellett szerepelnek a modern élet jelképei is, milyen szándékkal? Más irányba indultam, amikor az ember és a civilizáció kapcsolatát keresem, amikor e kapcsolat tragikumát is felvillantom. A modern ember szimbóluma a gépkocsi. Úgy jelenítettem meg a gépkocsit, ahogyan szerepet kap életünkben. Versenyfutás az idővel, tülekedés az érvényesülésért. Modern emlékmű, amolyan piramisféle az egymásra rakott, felhalmozott gépkocsirakomány. A téma kérdőjelét is meg akartam fogalmazni a Karambol-bm. A polcokon együtt vannak a fémek, a kövek és a /ábólfaragott szobrok, hennán e nagy anyagszereteted? Apám műhelyében, aki asztalos mester volt, tanultam meg az anyaggal bánni. Ott ismertem meg a szerszámokat is, azokkal ott tanultam meg bánni. Rájöttem a faragás titkára is. Apám később is mondogatta, hogy fiam, benned egy kitűnő asztalos veszett cl. Orosházán a városi szakkörbe jártam az ikertestvéremmel együtt. Vonzottak a színek. A kör vezetője Rajki József szobrász volt, távoli rokonom. Tőle kaptam az első leckéket mintázásból, formázásból. Meg is őriztem ezt a nyitottságot minden irányban. Szeretek ma is rajzolgatni éppen úgy, mint mintázni. Faragom, csiszolom a követ, olvasztom és öntöm a fémet. Nem mondok le egyetlen lehetőségről sem, amely képes az emberi szándékot, az emberi gondolatot, az ember érzéseit megjeleníteni. Az éppen negyvenéves mester befejezésül terveiről beszél, azokról az álmokról, amelyeket a következő években farag márványba, vés fába, önt ólomba vagy bronzba. Búcsúzóul azt kívánom, hogy tervei megvalósításához legyen jó egészsége, alkotó ereje. 339