Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)
1979 / 1. szám - FORRADALMAK-TANÁCSKÖZTÁRSASÁG - Marsi Gyula: Társadalom és irányítás
nak a társadalmi munkamegosztás és kooperáció irányában. 1 9 Feltárják a társadalmi ellentmondások megoldásának eszközeit, feltételeit. Az antagonisztikus ellentmondások felszámolásával pedig biztosítják, hogy a keletkező újabb ellentmondások a társadalom együttes tevékenységének alapján mind gyorsabban és az emberiséget leginkább szolgáló módon oldódjanak meg. A társadalom tudományos irányításának alapkérdése Az emberi társadalmat minden fokon sajátos munkamegosztás jellemezte és jellemzi. Az ember specifikuma, hogy céltudatosan rendezi kapcsolatait. Társadalom nincs az emberek együttműködése, kooperációja nélkül, de nincs bizonyos tevékenységek elhatárolódása nélkül sem. A társadalom tudományos irányításának alapkérdése éppen az, hogy a társadalom különböző szintjein és szféráiban végzett különböző tevékenységek hogyan kapcsolódnak egymáshoz, kik és miért végzik éppen azt, és éppen úgy az adott tevékenységet. A tudományos irányítás nyilvánvaló követelménye, hogy a munkamegosztást, a társadalom tagjainak együttműködését a legcélszerűbben megszervezze, az emberiség érdekeit optimálisan szolgáló elvre vagy elvekre alapozza. A társadalmi munkamegosztás és kooperáció elvei az emberiség története során tartalmukban szüntelenül változtak és változnak. A társadalom tudományos irányítása érdekében mindig alapvető lesz annak a feltárása, hogy a jövő társadalma számára a munkamegosztás és kooperáció szempontjából mi lesz, mi lehet a leginkább használható elv. Az a korábbi elvek vizsgálatánál már felvetődött, hogy az osztálytársadalmakban a munkamegosztás merev határokat eredményezett a társadalom tagjai között. Alapvető emberi funkciók is idegenekké váltak az ember számára. Mély szakadék keletkezett a szellemi és a fizikai munka között, ez az oka a város és falu ellentétének. De ez az oka a társadalom vezetői és a vezetettek közötti lényeges különbségeknek és sok más, ma is élő, ható társadalmi ellentmondásnak is. A társadalom irányítását nem lehet úgy elképzelni, hogy a társadalmat valami külső erő működteti, szabályozza mozgását, fejlődését, változásait. A társadalom önszabályozó rendszer, nem objektuma valami külső szubjektum tevékenységének. Az irányítás objektuma és szubjektuma tehát egy, maga a társadalom. Az osztálytársadalmakban azonban a kettő nem azonos egymással. Sematikusan: az uralkodó osztály a termelési eszközök birtokában vezet, irányítja a társadalmat (esetleg olyan katasztrófák felé, mint napjaink burzsoáziája), a társadalom elnyomott osztályai, csoportjai pedig a vezetettek. Az, hogy végsősoron a társadalom az osztályharc tüzében, hatására fejlődik, változik, hogy végsősoron a tömegek „vezetik" a társadalmat, formálják a történelmet, az ebből a sémából nem tűnik ki. A szocialista termelési viszonyok a társadalom irányításának minőségileg ily viszonyai. 20 E viszonyok közepette már nincs elvi akadálya annak, hogy a társadalomirányítás objektuma és szubjektuma egybeessen. Sőt, az új viszonyok kritériuma, hogy a kettő ellentétét csökkentse, fokozatosan kedvező feltételeket teremtsen ahhoz, hogy a népi-nemzeti egység, majd az osztályok megszűnése útján, a tudomány és a kultúra magasszintű általános fejlesztésével megszüntesse a társadalomirányítás objektumának és szubjektumának szembenállását. 33
