Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - SZEMLE

Alföldi Tanulmányok, I. kötet A Békés megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya és Békéscsaba város Tanácsa támogatásával kiadta az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet Alföldi Csoportja Békéscsaba, 1977, p.214. CSATÁRI BÁLINT 1973-ban létesült Békéscsabán a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézetének Alföldi Csoportja. A viszonylag kis létszámú, de igen tehetséges és lelkes fiatal kutatókból álló munkacsoport - anyaintézetének, a befogadó megye és város tanácsának támogatásával - e rövid idő alatt is számos kiadványt, értekezést és könyvet jelentetett meg. Az „Alföldi Tanulmányok" azonban, mint ezt a szerkesztő (DR. TÓTH JÓZSEF) előszavából megtudhatjuk, nemcsak a csoport tagjainak kutatási eredményeit fogja majd rendszeresen közölni, hanem olyan Alföld-centrikus, komplexitásra törekvő kutatások fóruma akar lenni, melyek a sajátos alföldi problematika jobb megismerését, a fejlesztési lehetőségek teljesebb feltárását szolgálják. E kitűzött célt PÉCSI MÁRTON akadémikus előszavában az Alföldnek, mint földrajzi környezetnek a vizsgálatában jelöli meg. A földrajzi környezet a természeti földrajzi táj és a társadalmi termelés bonyolult kölcsönhatásaként változik, alakul, fejlődik. Az e témában végzett geográfiai kutatások nagyban hozzájárulnak az ember és környezete kapcsolatrendszerének beható megismeréséhez. Természetesen ezek a kapcsolatok igen jellemzően jelentkeznek egy-egy tájon, tájegységen, rayonon vagy mikrokörzeten belül is. Az „Alföldi Tanulmányok" most megjelent első kötete tartalmában, szerzőinek és a cikkek szaklektorainak öszszetételében is igyekszik a fent megjelölt célokat maradéktalanul megvalósítani. A kötet 11 tanulmányából hetet a kutatócsoport, kettőt a szegedi József Attila Tudományegyetem professzorai ( DR. JAKUCS L. és DR. KRAJKÓ GY.), egyet a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanára (DR. BORSY Z.) írt. A kötet zárócikke, melynek szerzője (DR. ZOLTÁN Z.) a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem docense), igen érdekes összefoglalót közöl, szakcikkektől szokatlanul olvasmányos módon, az Alföld-kutatás múltjáról, jelenéről és a jövő lehetőségeiről. Az e tanulmányban vázolt kutatási célok a (termőföld hasznosítása, a termelés területi specializációja, a területi munkamegosztás kapcsolatainak fejlődési irányai, területi imput-output modell kidolgozása, a település- és életkörülmény-kutatások, stb.) természetesen nemcsak a földrajzi kutatások területéhez tartoznak. Ezért olvashatjuk a szerkesztő előszavában azt is, hogy a földrajztudományi profil megtartásával helyt adnak majd az Alföldi Tanulmányokban a társ- és rokontudományok képviselőinek és az interdiszciplináris, komplex feldolgozást igénylő értekezéseknek is. így - a nyitókötet és tervek alapján - minden, az Alföld iránt vonzalmat érző kutató és olvasó örömmel üdvözölheti ezt a sikeres vállalkozást. Áttanulmányozása érdekes lehet a gazdasági és társadalmi szervek vezetőinek, középiskolai és általános iskolai tanároknak, érdeklődőknek egyaránt. Az első három értekezés a természeti földrajz 111a már komplexitásra, társadalomcentrikus célkitűzések megvalósítására törekvő tárgyköréből készült. DR. JAKUCS LÁSZLÓ a Dél-Alföld energiabázisának felkutatásához segítséget nyújtó természeti földrajzi lehetőségeket gyűjtötte össze. Az igen gazdagon illusztrált (18 ábra) tanulmány (amely összefoglalása egy, az Országos Kőolaj- és Gépipari Tröszt megrendelésére készült terjedelmesebb kéziratnak), magva olyan szisztematikus ősföldrajzi vizsgálatok elvégzésének, amelyek a szénhidrogénképződésre alkalmas geoszinklinálisok lehatárolását eredményezik. A speciális nézőpontú céltérképek együttes elemzése, komplex genetikai értékelése a harmadkor végétől követi a terület fejlődését, s adja meg végeredményként a geoszinklinálisok és a közöttük elhelyezkedő hátságok rendszerét, főleg a DélTiszántúlra vonatkozóan. DR. BORSY ZOLTÁN „A Duna-Tisza közi hátság homokformái és a homokmozgás szakaszai" címmel, a futóhomokra vonatkozó hazai szakirodalom rövid áttekintése után, részletes értékelését adja a terület formakincsének. Az értekezés hat fotója kiválóan támasztja alá a mondanivalót. DR. RAKONCZAI JÁNOS tanulmánya a Délkelet270