Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Molnár Imre: Gyakorlati oktatás a szarvasi mezőgazdasági középiskolában

Ezek után a szolgálatot átadók eltávoztak, az új hetesi szolgálatnak pedig következett néhány lelkesítő szó, amely alkalommal egy-két jó példát említett a tanár a szolgálat jó ellátásának illusztrálására. Néhány perc múlva a rendelkezés befejeződött, és mindenki elfoglalta szolgálati helyét. Említést kell tenni az akkori élelmezésről is, melyre jellemző volt - figyelembe véve a háborút követő éveket - az alacsony kalóriaszint. Különösen akkor tűnt ez fel, amikor fizikai munkát végeztek a tanulók, természetszerűleg ekkor fokozódott az étvágy. A reggeli rendszeresen leves (zupa) volt, ebédre és vacsorára, mint fő eledel a bableves és a babfőzelék váltotta egymást, esetenként kevés hússal ízesítve. A villás reggeli ebben az időben fogalomnak számított, így azzal kellett beérni, ami rendelkezésre állt. Az elmondottakból egyértelműen kitűnik, hogy mindig éhes volt a társaság. A hazai csomagok csak kis mértekben tudták pótolni a napi 14-15 órás munka által előidézett kalóriaszükségletet. Az alapvető élelmiszerek behozatala a tanuló feladatát képezte, lisztet, zsírt, kolbászt, babot, mákot, tojást stb. mindenkinek a kollégiumban le kellett adni, mert csak azt vették fel bentlakónak, aki az előírt feltételeket teljesíteni tudta. Erre azért volt szükség, mert központi készlet ebben az időben nem állt rendelkezésre. Ugyancsak a tanulónak kellett magával hozni ágyneműt, az intézet csak a vaságyat biztosította a matracokkal együtt. Mivel a tanulók által hozott ágynemű az internátusban volt, ezért a heted szolgálat idején a padlóra terített szalmán aludtak, melyhez a gazdaság két pokrócot biztosított. Ugyancsak a tanulók kötelessége volt munkaruháról gondoskodni, ezt a gyakorlat idején viselte magán. Heti rendelkezés az intézetben Az iskolában reggel 8 órakor kezdődött a tanítási nap, kivéve a hétfői napot, amikor 7 órakor minden osztály tanulóinak a díszteremben kellett gyülekeznie a rendelkezés megtartására. Ez abból állt, hogy a megelőző héten szolgálatból bevonult hetesek részletesen beszámoltak a végzett munkáról, az iskola összes tanulója és a teljes tanári kara előtt. A beszámoló ugyanolyan keretek között történt, mint Bikazugban a napi rendelkezéseken, tehát a szolgálat egy sorban felsorakozott, és arccal a tanári kar felé a gazdaságvezető tanárnak egyenként jelentést tettek az elmúlt heti munkákról. Ez a beszámoló részletesebb volt, mint a korábbiak, mivel a tanárok és a tanulók ezáltal tájékozódtak a gazdaságban végzett munkák állásáról. A jelentések megtétele után a gazdaságvezető tanár értékelte a szolgálat egészének munkáját. Erre az volt a jellemző, hogy dicséret csak az igen kimagasló teljesítmények után járt, tehát jelentősen kevesebb volt, mint a bikazugi rendelkezéseken. Ugyanakkor a hibákról is kevesebb szó esett, csak durva hanyagság esetén történt megrovás. Érdekes volt megfigyelni a munkák megítélésének különbözőségét az említett három típusú rendelkezés folyamán. A napi rendelkezéseken döntőleg az elkövetett hibákról esett több szó, a heti átadás-átvétel alkalmával már az elismerés kapott nagyobb hangsúlyt, még az intézetben történő rendelkezésen mértékletesebb hangon beszélt a gazdaságvezető tanár, a hibákról, a jó munkavégzésről. Az említett módszer több éven keresztül tudatosan alakult ki, és nagyban hozzájárult a tanulók neveléséhez. A gyakorlati oktatásban alkalmazott rendszerek alkalmasak voltak arra, hogy a tanulók magas fokon elsajátítsák a szakmai ismereteket. A helyes szakmai oktatás mellé felzárkózott a magas szintű pedagógia is, amellyel sikerült a tanulók nevelését a legjobb irányba terelni. A speciálisan „szarvasi" jelleg az alábbiakban domborodott ki: 1. A heti gyakorlat alkalmával törekedtek az elméletet összekapcsolni a gyakorlati munkával. 2. A hetesi szolgálat idején a napi rendelkezéseken történt számonkérés kényszerítettc a tanulókat pontos feladat teljesítésére és munkakörök alapos megismeréséhez. 3. Az iskolai rendelkezéseken minden tanuló hetenként kapott részletes tájékoztatást a gazdaság munkájáról, ezt egész évben figyelemmel kísérhette, és ebből is tanulta a munkák egymást követő sorrendjét. 245