Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Molnár Imre: Gyakorlati oktatás a szarvasi mezőgazdasági középiskolában

Számtalan esetben akadt olyan tanuló, aki nem volt járatos a fogatolásban, ennek ellenére nem fordult elő, hogy a tejszállítás sikertelen lett volna. Az állatgondozók kiválóan értették szakmájukat, feladatul is kapták, hogy oktassák a beosztott tanulókat a mesterfogásra, ezt szívesen meg is tették. A gondozókhoz beosztott állatlétszám meghatározásakor a tanuló munkaereje is számításba jött, ebből következik, hogy megvolt a napi feladat minden munkahelyen. III. évfolyam. A harmadik évfolyambelick már többnyire önálló munkakört töltöttek be hetességük idején. A tejkezelő feladata a napi tej átvétele, gyűjtése, szállításra történő előkészítése, szükség esetén a tejfeldolgozás volt. A tej elszámolását is önállóan végezte, ezt nagyon szigorúan megkövetelték. Segítséget - egy takarító asszony személyében - csak a tejház és az eszközök tisztításához kapott. A takarmányos hangulatos megbízatás volt, mivel két magyar ökör volt gondjaira vízva, ezek - hasonlóan a szamarakhoz - nem túl sok hajlandóságot mutattak a munkára. A legfőbb baj az volt, hogy állandóan a tanulók hajtották őket, hetenként más bánásmódban részesültek és ezt nem nagyon szívlelték. A következmény az lett, hogy nem arra mentek, amerre a tanuló akarta, gyakran nem lehetett őket kormányozni. Amikor észrevették, hogy hajtójuk nem képes akaratát rájuk kényszeríteni, ilyenkor egyáltalán nem engedelmeskedtek. Számtalanszor előfordult, hogy rakodás közben váratlanul megindultak, és kocsival együtt az istállóba vágtattak. Némelyik tanuló nehezen boldogult velük, minden tudományát össze kellett szednie, hogy parancsolni tudjon nekik. Ez a munkahely is emlékezetes maradt a legtöbb tanulónak, a két fiatal ökör gondoskodott erről. A takarmányos feladata volt a napi szálas és abraktakarmány betárolása az istállóba, valamint nagyobb munkák esetén segített a mezei szállításokban is. Segítője a rakodásnál az egyik elsőéves iparos tanuló volt. Reggel 3 órakor volt ébresztő, megetette az ökröket, kitrágyázott, megtakarította az állatokat, ami nem volt éppen veszélytelen, mert rúgós volt mindegyik. Napközben végezte a takarmány szállítását, este kifogott, etetett, itatott, bealmozott, és ezek után térhetett nyugovóra. A tehenész feladata volt, hogy a tehenek ápolásában segédkezzen, egyetlen munkakör volt a harmadéves tanulóknál, ami nem önálló munkát jelentett. Ugyancsak reggel 3 órakor kelt, a gondozókkal együttesen végezte az etetést, a trágyázást, a fejést, az almozást, nappal az istállóban teljesített ügyeleti szolgálatot, délben kézzel fejték a nagytejű teheneket, délután kezdődött elölről a reggeli munka. Az utolsóéves tanulók már irányító munkakört láttak cl a hetesi szolgálat idején, egyben ők feleltek az egész szolgálat rendjéért. A majoros volt a hetesek első számú parancsnoka, ő sorakoztatott a rendelkezésen, valamint az átadás-átvétel előtt. Feladatát képezte, hogy minden szolgálatban lévő tanuló időben megjelenjék munkahelyén, ott rendesen dolgozzék. Nála volt a magtár kulcsa, ő adta ki a napi takarmányt az állatok részére, valamint a vetőmagot a növénytermesztésnek. Felelősséggel tartozott a major rendjéért. O csengetett a víztoronynál lévő haranggal a munkaidő kezdetén és végén, valamint az ebédidőben, továbbá sorakoztatta a tanulókat a napi rendelkezésre. A külső gazda (mai nyelven növénytermesztési agronómus) irányította a növénytermesztési munkákat, naponta elosztotta a fogatokat, a gépeket, és ellenőrizte a végzett munkát. Segített a majorosnak a hetesi szolgálat rendjének megteremtésében. Napi rendelkezés Az esti órákban naponta a majoros sorakoztatta a hetesi szolgálatot teljesítő tanulókat, a gazdaságvezető tanár irodájában, ahol katonás jelentés keretében a hetesek egyenként beszámoltak a végzett napi munkáról és az ezzel kapcsolatos rendkívüli eseményekről. Rendkívüli eseménynek számított például az állatoknál az ellés, fialás, elhullás, megbetegedés stb., vagy ha a növénytermesztésben meg243