Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Köhler Mihály: A szarvasi gazdászélet hagyományai

Ballagási meghívó külső címzésoldala A cs belső szöveges oldalai • szórakozni cs jó hangulatot teremteni. Ilyen lehetőséggel szolgált a „Gyöngyösi" borpince, ahol termelői áron mért bor és az akkori tulajdonos „Manyi néni" zenélő órája mellett töltöttük az időt. Éjfél előtt mentünk abba a vendéglőbe, ahol a lekötött zenekar játszott. Itt már csak a látszat kedvéért rendelve, éjfélkor elindult a társaság szerenádot adni. Elsőnek az igazgató, az osztályfőnök és a tanár urak feleségeit tiszteltük meg. Majd következett a humorral és remek esetekkel teli szerenádozás a lányok ablakainál. A tanári lakások közelében volt a preparandia leánykollégiuma nagy kőfallal és kapuval. A hálószobák az udvar felől voltak, így csak az esőcsatornán lehetett fel-, vagy a kerítésen átmászni. A cigányok szerszámainak kímélése miatt általában a nagykapu kiemelése jelentette a megoldást. Kiborulása a környéket felkeltette, de szabad utat biztosított a hangszereiket féltő cigányoknak, és utána szólt a szerenád. Könnyebb helyzet volt a magánházaknál, mert a kisebb és alacsonyabb kapuk kerítésein gyorsabban lehetett bejutni, szerenádot adni és virágot szedni. Május közepén, a ballagások időpontjában tartottuk a többi középiskoláktól eltérő módon a IV. évfolyam búcsúztatását az Alma Matertől. Este fáklyás ballagási menet indult a középiskola főépületéből, és a főúton haladt végig. Lerótta kegyeletét az akkor még a főtéren álló Tessedik-szobor előtt. Utána az érettségire jelöltek ballagtak vissza az intézet főépületébe, és utoljára intettek búcsút a IV. osztályos tanteremnek. Ahhoz, hogy ezt a kedves szokást szépnek lássuk, tudni kell azt, hogy a sötét ruhában ballagó IV. évfolyamot a korelnök vezette. Mögöttük a III. évfolyam szürke ruhában kísérte a búcsúzókat. Az egész menetet a II. évfolyam fehér ruhában, kezében fáklyát tartva világította meg. Megható volt a búcsú a Tessedik-szobor előtt, ahol a távozók megfogadták, hogy az intézetből kikerülve tanítása szerint fognak dolgozni a magyar mezőgazdaság érdekében, és szellemét ápolják egész életükben. A ballagok cigányzene-kísérettel énekelték a „Most búcsúzunk és elmegyünk, a mi időnk lejárt", a „Sej-haj, sárgul már a ripária levele" és a „Ballag már a vén diák" című diák- és gazdászdalokat. A sárgulás a gazdászélet végét jelző esemény volt, melyet a búzakalász megércse szimbolizált, így értek meg négy év után az intézet utolsó éves tanulói. 6. FÁKLYÁS BALLAGÁS 7. SÁRGULÁS 234