Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Köhler Mihály: A szarvasi gazdászélet hagyományai

A SZARVASI GAZDÁSZÉLET HAGYOMÁNYAI KÖHLER MIHÁLY Szarvason a mezőgazdasági szakoktatás hosszú múltra tekinthet vissza, mivel hazánkban az első agrárismereteket nyújtó intézményt Tesscdik Sámuel itt szervezte meg 1780-ban. Az akkori nehézségek miatt az oktató-nevelő munka rövid ideig tartott, ugyanis 1806-ban be kellett szüntetni a tanítást. A folyamatos mezőgazdasági szakoktatás megteremtésére 1927-ben került sor, amikor a Földművelésügyi Minisztérium életre hívta a Középfokú Gazdasági Tanintézetet, mely azóta különböző szervezeti változtatásokkal megszakítás nélkül működik. Az alapítást követő években az elméleti és gyakorlati oktatás országos hírre tett szert és emellett az intézeten belül kialakultak a gazdászhagyományok. A kialakult hagyományok ápolására az ifjúság igen nagy gondot fordított, ezen keresztül fegyelmet tanult és kulturáltan szórakozhatott. A középfokú szervezeti formák ideje alatti gazdászhagyományokat ezúton szeretném megismertetni az olvasóval. 1. GAZDÁSSZÁ AVATÁS A hagyomány azt tartotta, hogy szarvasi gazdász csak az lehet, akit felavatnak Ez vonatkozott minden elsőéves és a más középiskolákból átjött felsőbb éves tanulóra. Mondhatni, kötelező volt, melyet azok, akik a végrehajtásért feleltek, nyilvántartottak. Nem maradhatott ki senki. Az avatások több helyen zajlottak le, a felsorolás ennek figyelembevételével történik. Aavatás az osztályban Az év elején a II. évfolyam legfiatalabb tanulójának utasítására szünetekben az I. éveseknek egyenként kellett bemenni a II. év osztálytermébe és ott lettek felavatva (lehúzva, elfenekelve). Aki ellenkezett vagy feleselt, az többet kapott mint az, aki alávetette magát az avatásnak. Majd az I. évesnek meg kellett azt köszönni, és azután kézfogással lett gazdásszá fogadva. Az ország más iskoláiból jött és felsőbb évfolyamra került tanulók mindig a következő osztályban (a másodikosok a harmadik, a harmadikosok a negyedik) a negyedikesek pedig saját osztályukban lettek felavatva. A III. és IV. évesek avatása nagyrészt formai volt, de nem maradhatott el. Azokat az I. éves tanulókat, akik már a bemutatkozásuk első napjaiban illetlenül viselkedtek, vagy protekciósok voltak, jobban elfenekelték. Avatás az internátusban A szenior irányítása alatt a bentlakó I. évfolyamosokat a III. évfolyam avatta. Itt már sokkal nagyobb volt a ceremónia. Mivel az avatandó I. éveseket többesével rendelték be esténként, szilencium után a hálókba, és ott szerepelniük kellett. Ez énekből, viccmesélésből, táncból és egyéb mókázásokból állt. Majd ezt azokkal, akik nem voltak elég talpraesettek, többször megismételtették, és utána kerültek felavatásra. A ceremónián jelen volt a „szenior", az a IV. éves tanuló, aki az internátusban az ifjúság felügyelője volt. O mondta a végszót, mikor kell befejezni az avatást. 231