Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Marsi Gyula: A demokratikus centralizmus mint a szocialista-kommunista társadalmi munkamegosztás alapelve

szükségképpen a demokrácia kiszélesedésének történelmi tendenciája ellen hat. Minden centralizációs törekvés - az osztályviszony antagonizmusa következtében -, hangsúlyozza a vezetők és vezetettek elkülönülését, a vezetés, irányítás objektumának és szubjektumának ellentétét. A demokrácia és centralizmus a szocialista forradalom eredményeként egymást feltételező, de ellentétes tendenciából egymást feltételező és erősítő tendenciákká váltak. Ez a szocialista demokrácia lényege. A társadalmi tevékenységben, a társadalmi munkamegosztásban a vezetés funkciói megváltoznak. Az alapvető funkció nem egy meghatározott osztály érdekeinek érvényesítése a vezető-vezetett viszonyon keresztül, hanem az egyetemes érdekeket képviselő munkásosztály, s mindinkább egyértelműen az egész nép érdekeinek képviselete, érvényesítése. Ebben a folyamatban az egyéni érdek közvetlenül társadalmi érdekként megfogalmazható és fordítva: a társadalom egységes, alapvető érdekeinek megvalósulása nemcsak közvetve, közvetlenül is egyéni érdek. Ilyen körülmények között a társadalom tevékenységét az érdekek érvényesítésének irányában csak akkor és úgy lehet irányítani, ha a centrális akarat a társadalom egyedeinek, kisebb csoportjainak érdekeit, törekvéseit is tartalmazza. A centrális akaratot tehát a társadalom egészének érdekei formálják a szocializmus viszonyai között. Nincs merev választóvonal vezetők és vezetettek között. A vezetés objektuma és szubjektuma ilyen módon egybeesnek. A társadalomirányítás objektumának és szubjektumának egysége a demokrácia és centralizmus egységének objektív alapja. Ez az egybeesés, egység csak a szocialista viszonyok között lehetséges. Ez a tény elválaszthatatlanul összekapcsolódik a társadalom tudományos irányításának problémáival. Azokkal a kérdésekkel, melyek elsősorban azt vizsgálják, hogy a társadalmi munkamegosztás és kooperáció mennyire irányítható folyamat. A társadalmi munkamegosztás és kooperáció szervezésére, tulajdonképpen a társadalom irányítására, az antagonizmus viszonyai, de a szocializmus építésének viszonyak között is az uralkodó osztály hivatott, érdekeinek megfelelően. Az antagonizmus körülményei között azonban a munkamegosztás és kooperáció kérdéseire, mint a társadalom irányításának alapkérdésére az uralkodó osztályok, ha erre lehetőségük van, mindig a centralizmus erősítésével és a demokrácia szűkítésével válaszolnak. Nem rajtunk hanem a történelem belső törvényszerűségeinek hatásán múlik, hogy törekvéseikkel ellentétes tendenciák erősödnek meg. A szocializmus építésének viszonyai között az uralkodó osztály, a proletariátus gyakorlati válasza a társadalom irányításának alapkérdésére gyökeresen más. A munkásosztály tudatosan szervezi a társadalmi tevékenység minden szintjén és szférájában érdekeinek érvényesítését. Akaratát, érdekeit, minden tevékenység céljaként határozza meg. Tehát a munkásosztály arra is törekszik, hogy a társadalomban minél erősebb legyen a centralizáltság, minél jobban érvényesüljön az érdekek, az akarat és a tettek egysége. A munkásosztálynak azonban minden őt megelőző osztályhoz viszonyítva mások az eszközei a centralizáció erősítésében. A proletárdiktatúra egész tevékenységében, de a szocialista állam történelmi fejlődésének folyamatában a centrális akarat érvényesítése: éppen a demokrácia bővítése. A szocialista építés olyan alapvető törvényszerűségei, mint a tervszerű, arányos fejlesztés törvényszerűsége csak a centralizmus és a demokrácia kölcsönhatásában, a szocilista demokrácia mozgásterében hathatnak. 164