Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)
1979 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Marsi Gyula: A demokratikus centralizmus mint a szocialista-kommunista társadalmi munkamegosztás alapelve
fejlődésének útja. Az első fokozottan kibontakozó szükségletek kielégítésére a gondolkodó ember eszközként ragadta meg a természet tárgyait vagy megteremtette kezdetleges munkaeszközeit, az első, egyszerű gépeket. A munka eszközeinek fejlődése szükségszerűen követelte az eszközöket működésbe hozó erőgépeket. A ma embere már az erőgépek működésbehozásának terhétől is igyekszik megszabadulni, kialakítja az automatizált termelés feltételeit. A termelésben, a termelési folyamatban, különösen a technológiai folyamatban nincs demokrácia. De e folyamat nélkülözhetetlen feltétele a demokráciának. Ezek a folyamatok hatnak legközvetlenebbül a demokrácia történetileg bővülő tendenciája érvényesülésére. A termelés fejlődésének - a fokozódó szükségletek kielégítésének, az anyagi érdekek érvényesítésének - alapja: az emberek termelési tapasztalatai. A nem dolgozó, kizsákmányoló osztályok mindig arra kényszerülnek, hogy a dolgozó osztályok termelési tapasztalatai bővítsék, javítsák az újabb tapasztalatok megszerzésének feltételeit. E folyamatban a dolgozó osztályok fokozatosan jutnak cl ahhoz a felismeréshez, hogy az emberi szükségletek kielégítésének leglényegesebb akadálya a társadalmi antagonizmus, az alapvető érdekek ütközése. Kezdetben nagyon is misztikus keretet kap ez a felismerés. Az őskereszténység kommunisztikus tanításai erősen hatnak, mozgató eszméi nemcsak a rabszolgalázadásoknak, hanem a középkori parasztfelkeléseknek is. A kommunizmus képe már reálisabb vonásokkal gazdagodik az utópista szocialisták tanításaiban. Kísérleteik, erőfeszítéseik éppen ezért maradnak meddőek, mert a termelés technikai szintje alacsony, még mindig nagyon korlátozott a feltétele a társadalmat átfogó demokráciának. Az antagonizmus viszonyai abban az objektív helyzetben gyökereznek, hogy az anyagi termelés a társadalmi szükségletek kielégítésének viszonylag magas szintjét csak a társadalom szűkebb csoportjai számára biztosíthatja. Ez a negatív bizonyítás is jelzi, hogy a társadalmi élet, az emberi viszonyok, elsősorban a politikai viszonyok demokratizmusa a látszólag egyáltalán nem demokratikus feltételeken nyugszanak: a társadalom anyagi termelőerőinek oszlopain. A társadalom anyagi termelőerőinek fejlődése tehát elsődleges feltétele a demokrácia bővülő tendenciája érvényesülésének. Ezek a feltételek azonban a bonyolult emberi viszonyokon keresztül hatnak, oly módon, hogy állandóan halmozzák azokat a társadalmi erőket, melyek az alapvető érdekek ütközéseként képesek a legnehezebben változó emberi viszonyok, a tulajdonviszonyok szétfeszítésére, rcvolúciójának megteremtésérc. A tulajdonviszonyok megváltozása a társadalmi munkamegosztásban is mindig alapvető változásokat jelent. E változások alapján átalakulnak a társadalom tagjainak együttműködési, kooperációs kapcsolatai. A társadalom vezetésének, irányításának funkciója más érdekcsoport, más osztály feladatává lesz. A társadalmi forradalmak tanulságai bizonyítják, hogy a gazdasági-politikai hatalomra jutott osztályok szubjektív szándékai ellenére, annak ellenére, hogy demokráciát csak a maguk számára, az adott osztály tagjai számára akarnak kialakítani, mindig arra kényszerülnek, hogy a termelést magasabb, mind emberibb szinten szervezzék meg. A kapitalista társadalom viszonyai között ez a tendencia különösen hangsúlyozottá válik. E társadalom viszonyai között az alapvető osztályok érdekei a végsőkig polarizálódnak egyrészt, másrészt a munkásosztályt társadalmi tapasztalatai, a termelésben elfoglalt helye, szerepe képessé teszi osztályhelyzete világos, egyértelmű megfogalmazására. A társadalom korábbi szakaszaiban a demokrácia bővülő tendenciája mindig úgy jutott érvényre, hogy a társadalom alapvető osztályai mellett új erők keletkeztek, és ezek az új 159