Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)
1979 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Marsi Gyula: A demokratikus centralizmus mint a szocialista-kommunista társadalmi munkamegosztás alapelve
Az eddig elmondottak alapján legalább két következtetés kínálkozik ide. Az egyik az, hogy a demokrácia fontos jellemzője történetisége. A társadalom meghatározott fejlődési szakaszán a társadalmi munkamegosztásból fakadó viszonyok legközvetlenebbül a demokrácia viszonyai. E viszonyok nem örök emberi viszonyok, létezésük a termelési eszközök magántulajdonában gyökerezik. A másik következtetés pedig az, hogy a demokráciát történelmileg bővülő tendenciája is jellemzi. Ezeket a következtetéseket igazolták az antik és a feudális társadalmak példái, s méginkább igazolják a kapitalista, majd különösen a kapitalizmust követő társadalmi viszonyok. Az emberi társadalomban először a burzsoázia tárta ki teljes szélességében a hatalom, a demokrácia kapuit. Nem mintha érdekei megengedték volna számára, hogy mindenkit be is engedjen ezeken a kapukon, de gazdasági uralma, ennek érdekében érvényesített diktatúrája, politikai hatalma már elvileg az egész társadalmat átfogó demokrácián nyugszik. A burzsoáziának létrejötte óta tudatosan vállalnia kellett a „teljes demokráciát", a „szabadságot", „egyenlőséget", „testvériséget", mert csak ezeknek az elveknek a gyakorlati kiküszöbölése teremthette meg számára az osztályuralom feltételeit. Jogi törvények garantálják a demokráciát, mert csak e garancia biztosíthatja, hogy a demokrácia „szélesre tárt kapuin" ne kelljen mindenkit beengedni, hogy ezeken a kapukon a társadalom döntő tömegei kívül rekedjenek. A gazdasági viszonyok kapitalista formái a demokrácia elvi szélesedését szükségszerűvé teszik, mint ahogy szükségszerűvé teszik tényleges korlátait. A kapitalista társadalmi munkamegosztás viszonyai között a politikában már társadalmi méretű a demokrácia, de csak addig, míg a demokratikus mozgás, tömegtevékenység felszínen marad, nem érinti közvetlenül a munkamegosztás alapproblémáit, a gazdasági viszonyok legfőbb területeit, a tulajdonviszonyokat. A gazdaságban a társadalmi méretű demokrácia még meg sem fogalmazódik. Ott a „szorgalmasak", „rátermettek", „hozzáértők", „életrevalók" léphetnek be a kapukon. A szocialista társadalom viszonyai között tárul fel a demokrácia társadalmi méretű kibontakozásának minden gyakorlati feltétele. A demokrácia társadalmi méretű kibontakozása egyben a demokrácia történelmileg bővülő tendenciájának végső korlátja is. A társadalom demokráciája már megszünteti önmagát, mint diktatúrát. A szocialista demokrácia a demokrácia fejlődésének utolsó szakasza. A DEMOKRÁCIA ÉS A TÁRSADALMI MUNKAMEGOSZTÁS A demokrácia történelmileg bővülő tendenciája érvényesülésének vizsgálata csupán látszólag csak a demokrácia terjedelmi problémája. A demokrácia történelmileg bővülő tendenciája a demokrácia tartalmi változásainak következménye, megnyilvánulása elsősorban. E tartalom és terjedelem mindig elválaszthatatlan a társadalmi munkamegosztás viszonyaitól. A mindinkább differenciálódó társadalmi tevékenység, egyre sokrétűbb társadalmi munkamegosztás szükségszerűvé teszi, szükségszerűen veti fel, hogy a tevékenységet társadalmi méretekben egybehangolják, hogy mind tökéletesebb legyen a kooperáció. Fokozódik az emberek különböző érdekek alapján egységesülő csoportjainak, de mindinkább az egyes embernek a szerepe is a tevékenységekben. A demokrácia tartalmát tulajdonképpen az határozza meg, hogy a társadalom érdekcsoportjai előtt milyen célok állanak, és milyen eszközökkel képesek ezeknek a céloknak a 157