Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Rakonczai János-Dövényi Zoltán: Földrengések Békés megyében

A földrengések fészke (a rugalmas energiák felszabadulási helye) igen változatos mélységben lehet. Ez lehetőséget teremt egy másik csoportosításra. A 33 km-nél kisebb fészekmélységű rengéseket sekély rengéseknek, a 33-300 km mélységűeket középmély, a 300-750 km mélységűeket mély rengéseknek nevezzük (BISZTRICSANY E. 1974). A rengés fészkének középpontját hipocentrumnak, a föld felszínére merőleges vetületét pedig epicentrumnak nevezzük. A földrengés hatása a legerősebb az epicentrumban, s innen távolodva az intenzitás csökken. Ennek oka, hogy az energia egyre nagyobb területen oszlik meg, ezenkívül a kőzetek ellenállása is csökkenti a hatást (BALOGH K. 1970). A földrengés erősségét korábban tapasztalati úton, az érzékelhetőségi hatások alapján határozták meg. Az így készült 12 osztású MERCALLI-CANCANI-SIEBERG-féle skála erősen szubjektív, nem veszi figyelembe például a házak állagát és a földtani adottságokat. A beosztás ilyen jellegű hiányosságait az MSK-64 földrengéserősségi skála részben kiküszöböli, ezért a szocialista országokban mint szabványosított skálát kívánják bevezetni (BISZTRICSANY E. 1974). Ettől függetlenül is szükség volt azonban egy abszolútnak tekinthető skála bevezetésére. Ez a RICHTER-skála, melynek mértékegysége a magnitúdó (M), amely a 100 km epicentrumtávolságban, hiteles szeizmográffal felvett szeizmogram mikronban mért legnagyobb kilendülésének tízes alapú logaritmusa. Ilyen skála esetén az 1 M különbség intenzitásban tízszeres eltérést jelent. A 2,5 M-nál erősebb rengések közvetlenül is érzékelhetők, 4,5 M-nál kisebb károk keletkeznek, a 7 M-os pedig már katasztrófát idéz elő. A műszerrel mért legerősebb rengés 8,6 M volt (Alaszka, 1964), de feltételezhető, hogy az 1755-ös lisszaboni rengés erőssége a 9 magnitúdót is elérhette. A gyakorlatban mind a két féle skála használatának létjogosultsága van. A Richter-skála különböző földrengések energiájának összehasonlítására alkalmas, abszolút mérce. A Mercalli-skála pedig az egy rengés által kiváltott hatások, pusztítások területi összevetésére alkalmas. Ez utóbbi skála felhasználásával szerkeszthetők meg az izoszeizták, az egyenlő erősséggel megrázott területeket összekötő görbe vonalak. A Földön szabálytalan hálózatban elhelyezkedő földrengési obszervatóriumok (Magyarországon: Budapesten, Jósvafőn, Piszkéstetőn és Sopronban van észlelő állomás) a rengéseket érzékeny műszereikkel már nagy távolságból is érzékelni tudják. A rengő föld és a labilis egyensúlyi állapotban (alul vagy felül) felfüggesztett és tehetetlensége miatt nyugalomban maradt szeizmográftömeg közötti eltéréseket regisztrálva kapható meg a rengés szeizmogramja. A földrengés során több fajta, eltérő típusú és sebességű rengéshullám keletkezik. Legnagyobb terjedési sebességűek a longitudinális jellegű (terjedési irányban rezgő) elsődleges vagy P-hullámok (felszínközeli rétegekben 5,5 km/sec, a földköpeny nagy mélységében 13 km/sec). A másodlagos, transzverzális (terjedési irányra merőlegesen rezgő S-hullámok sebessége a felszín közelében 3,1 km/sec, nagy mélységben 7,5 km/sec is lehet). A P és S hullámok a hipocentrumból indulnak ki és a mélyebb részek felé hatolva fontos információval szolgálnak a Föld felépítéséről is. Legpusztítóbbak az L-hullámok, melyek az epicentrumból indulnak ki és a felszínen terjednek 3,5-3,8 km/sec sebességgel (MEINHOLD R. 1975). A hullámok eltérő sebességéből adódó beérkezési időkülönbség jellemző a rengés távolságára (1. ábra) és megfelelő képletek ill. grafikonok felhasználásával lehetővé teszi annak megállapítását. A távolság ismeretében három állomás adata már egyértelműen meghatározza a rengés fészkének pontos helyét. A jelentősebb földrengések Békés megyében A Békésben észlelt rengéseknek csak egy része pattant ki a megye területén, néhány nagyobb távoli földrengés is érintette ezt. Bár írásos nyomára nem bukkantunk, az 1604-es erdélyi és az 1763-as komáromi földrengést más adatok tanúsága szerint minden valószínűséggel észlelték a megyében (RÉTHLY A. 1952). Az első olyan rengés, amiről leírás is van, 1789-ben Füzesgyarmaton volt. Az éjszaka bekövetkezett földmozgás idején éppen nagyszámú katonaság állomásozott a településben, de a gyenge földmozgás nem okozott károkat (GACSÁRI I. 1881). 1819-ben ismét itt volt földrengés (HAAN L. 1870), de erről nincsenek részletek. 1823 júniusában ismét Füzesgyarmaton és környékén mozdult meg a föld. A természeti eseményt 127