Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Virágh Ferenc: A nagybirtokosok a kiegyezés utáni békés megye közéletének erőtényezői

A legbefolyásosabb személyiség, gr. Wenckheim Frigyes, Kígyóson, a megye területén lakott ugyan - aki a megyén kívüli 45 ezer holdnyi birtokát a XX. század elején adta át kormányzásra fiainak, illetve azok megbízásából a Doboz községben lakó gr. Wenckheim Dénesnek de más megyében gyakorolta virilis jogát, ugyanis a törvény úgy intézkedett, hogy egy jogot csak egy megyében lehet gyakorolni. Ugyancsak más megyében megyei bizottsági tag a 90-es években a Békés megyei nagybirtokosok közül gr. Trauttmannsdorf, br. Königswarten, gr. Károlyi Gyula és István, br. Schossberger, Sváb Sándor, D'Orsay Emil, Baumgarten Nándor és Mór, gr. Blankenstein Károly. Viszont a megyében vett részt a törvénykezés munkájában a „legnagyobbak" közül gr. Wenckheim Dénes és Géza, gr. Almásy, br. Wolfmger, Léderer, gr. Fejérváry Celesztina, a budapesti lakos gr. Apponyi Albert, br. Wodianer Albert. A legvagyonosabbaknak nem volt ínyére a személyes megjelenés a megyei határozatok meghozatalakor. A gr. Wenckheim Dénes-féle vésztői-dobozi-csorvási (a birtokos gazdaságszervezetében „akasztó-vésztői"

3 uradalmak kormányzására hivatott uradalmi tisztiszék 1897. november 30-i jegyzőkönyvéből ismeretes,

4 hogy a tisztiszék Szabó János uradalmi kasznárt bízta meg a gróf képviseletével a megyei törvényhatósági bizottságban, ez év áprilisában ugyancsak őt delegálták az elhunyt tiszttartó, Láng Károly helyébe a csorvási községi képviselőtestületbe. Majd látjuk, hogy a megye előtérben mozgó vezetőinél kompenzálja a gróf azt a megalázó helyzetet, amelybe kerülnek, miközben az uradalmi kasznárral egy szinten tanácskoznak megyegyűléskor. Nem vett részt személyesen gr. Wenckheim Dénes a megyei Alkotmányvédő Bizottság 1905. december 4-i ülésén sem, amelyen a megye - a gróf levélben előterjesztett javaslatát elfogadva döntött a darabont kormány főispánja - dr. Krecsmárik János bojkottálása ügyében.

5 Úgyszintén a távollevő dobozi gróf javaslatát tette magáévá a megyei törvényhatósági bizottság az 1905. július 24-én tartott rendkívüli közgyűlésén, amikor meghozták a 320/1905. sz. határozatot, megtiltván a megyei közigazgatás közreműködését az állami adó begyűjtésében és a katonai létszám előállításához szükséges intézkedések megtételében.

6 E történetből nyilvánvaló az adminisztráció közvetlen függése a birtokos arisztokráciától. A megyei, járási és községi adminisztráció élére kerülés feltétele a hűség, az elkötelezettség birtokosság ügye iránt. Ezért kellett vállalniuk az antidemokratikus vezetői módszerekért - amellyel többek között gátolták a helyi önkormányzati testületek összetételének választás útján történő népivé tételét - a nép ellenszenvének következményeit. A megyei arisztokrácia elitjének tagjai csak a megye vagy járás fő tisztségviselőivel érintkeztek személyesen - ha egyáltalán -, de nem azok hivatali helyiségeiben, hanem saját kastélyukban, főleg vadászat és estélyek alkalmával. Minthogy a vadászati jogot az i872:6.tc. a földtulajdon elválaszthatatlan tartozékának nyilvánította, a nem nagybirtokos főtisztviselők csak a nagybirtokosok jóvoltából élhettek kedvelt szenvedélyüknek.

7 Többek között gróf Wenckheim Dénes esetéből kiindulva szemlélhetjük az arisztokrácia és az elöljárók vadászatra épülő kapcsolatát. A gróf uradalmi tisztiszékének 1899. április 15—i üléséről készült jegyzőkönyv határozatot rögzít: „Utasíttatik a dobozbenedeki uradalmi tiszttartó, hogy Lukács György főispánnak, Fábry Sándor alispánnak, Oláh György főügyésznek és a gyulai 2 szolgabírónak állítson ki a Méltóságos Grófúr megbízásából engedély-jegyet, melynek szövegében minden egyes elősoroltnál beleteendő, hogy N. N. és egy vendége részére vadászatra szól és csak 1 évre."

8 A gróf tehát nem személyeket hoz lekötelezettségi, függő helyzetbe - ha időközben a megtisztelt megválik hivatalától, jövőre már nem hívják meg -, hanem vezető tisztségeket. így a vadászebédek és általában a kastélybeli alkalmak felelnek meg a megyei törvényhatósági és közigazgatási bizottsági üléseknek valóságosan, a megyeközpontban tartott hivatalos ülések csak deklarálják azt, amit a kastélyokban eldöntöttek. Ilyen körülmények között természetes, hogy a békés-vizesfási gr. Wenckheim-uradalom 15 éven át gabonatermő földként hasznosította a felszántott rétjeit, de úgy adózott, mintha rét jövedelmű lett volna. S amikor az uradalom aratói bérjavítást követeltek, a helyi hatóság nyomban rásütötte a munkásokra a szerződésszegő bélyeget, ez tette lehetővé, hogy az uradalomba sztrájktörőket szállítsanak.

9 Sőt értesítés nélkül is akciózik a birtokosság érdekében az adminisztráció. A békéscsabai főszolgabíró véletlenül értesült 1897 júniusában, hogy gr. Apponyi Albert gerendási bérlőjének 127