Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)
1978 / 1. szám - TELEPÜLÉSSZERKEZET-VÁROSFEJLESZTÉS - Fekete Antal: A közép-békési centrumok koordinált fejlesztésének kérdései
A közép-békési centrumok koordinált fejlesztésének kérdéseihez FEKETE ANTAL A közép-békési centrumok koordinált fejlesztésének kérdéseivel kapcsolatos problémákról szóló eszmecserét a Békési Életben jónak és fontosnak tartom. Jónak tartom azért, mert bár a három város - Békéscsaba, Gyula, Békés-és vonzáskörzetének széleskörű együttműködése és koordinált fejlesztése már viszonylag régen napirenden levő téma, úgy érzem, hogy az ezzel kapcsolatos kérdések megvitatásához, az előremutató elképzelések kimunkálásához a vélemények, a javaslatok kéréséhez, egyeztetéséhez szükséges fórumok nem voltak kellően biztosítva. így végsősoron a témával kapcsolatos korábbi észrevételek megmaradtak felvetésnek: az utóbbi években viszonylag „szűk" körben folyt az intenzívebb előkészítő és szervező munka. Most, amikor a Békési Életben több érdeklődő és érintett ember írása, elképzelése és javaslata a kérdéssel kapcsolatban megjelenhet, egy nagyon fontos lehetőséget látok arra, hogy szakemberek és nem szakemberek, lokálpatrióták, a jövőt tudatosan - a kis és nagyközösség érdekeinek megfelelően - formálni akarók megismerhessék az elképzeléseket, a koordinált fejlesztés objektív anyagi alapjait, realitását és az együttműködés szükségességét. Ezzel lehetőség kínálkozik arra is, hogy a közvetlenül érintettek véleményt nyilvánítsanak, javaslatokat tegyenek, tevőleges résztvevői legyenek ennek a munkának, hogy minél jobban kiszélesedjen az érdeklődés és a támogatók köre, és minél nagyobb, összehangoltabb alkotó energiák kerüljenek felszínre. Fontosnak és halaszthatatlannak tartom a kérdés napirendre tűzését, mert társadalmi, gazdasági fejlődésünk olyan szakaszába értünk, amikor tudatosan - a spontán, szubjektív elemeket kiköszöbölve tudományosan megalapozva - elkerülve azokat a hibákat, amelyeket máshol elkövettek - kell alakítani e térség fejlesztését, jövőjét. Ki kell használnunk azokat a lehetőségeket, amelyek fejlődésünk jelenlegi időszakából, gazdasági fejlettségi szintünkből és szocialista viszonyainkból adódnak. Az objektíve adott lehetőségek lehető legjobb kihasználása tudatos, tudományosan megalapozott irányítást, befolyásolást is feltételez. Egyetértek Tóth Józsefnek e témában írt tanulmányában megfogalmazottakkal: „A kedvező irányba történő befolyásolás annál eredményesebb, minél korábbi koncentrációs stádiumban történik. Különösen így van ez szocialista viszonyok között. Az a tempóhátrány, mely a termelőerők fejlettségi szintjét és koncentrációját tekintve a fejlett tőkés országokkal szemben részben még ma is fennáll, lehetőséget nyújt a tervgazdálkodást folytató szocialista országoknak arra, hogy a koncentrálódási folyamat előnyeit maximálisan kiaknázva elkerüljék annak anarchikus településrendben, környezeti ártalmakban, stb. megnyilvánuló tőkés velejáróit." Ha nem is korán - de úgy ítélem meg, hogy nem is későn -, az illetékes országos és megyei szervek megindították ezt a folyamatot, hiszen már huzamosabb idő óta - a IV. 5 éves terv időszakában (ha nem is mindenre kiterjedően) az V. 5 éves tervben intenzíven, az ismert előirányzatokból is kitűnően e térség fejlesztését a településhálózat fejlesztési koncepció alapján alakítják. A településhálózat fejlesztési koncepció érvényesítését a települések szerepköreinek kijelölését a magam részéről helyesnek tartom, még akkor is, ha ez nem találkozik az érintett körzet településeiben mindenütt, mindenkor és mindenben teljes egyetértéssel. A központi és megyei szervek törekvésein túl nem lényegtelen a közép-békési centrumok objektív helyzetfelismerése, törekvéseik iránya és egysége, a kívánt cél elérésének gyakorlata. Nem tartom 77
