Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 1. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Gyivicsán Anna: A nemzetiségi kultúra ápolásának elvi és gyakorlati kérdései

diákotthonos általános iskola és gimnázium, a szlovák tanítóképző intézet cs a pedagógiai főiskola szlovák tanszéke, valamint rövid ideig a szövetség mellett 1949-ben alakult népművészeti csoportok is. A budapesti intézmények között szoros kapcsolat bontakozott ki. A szlovák általános iskola, a szlovák tanítóképző és a Pedagógiai Főiskola szlovák tanszékének tanulói, hallgatói és pedagógusai a szlovák szövetség közvetítésével számos közös kulturális rendezvényen, irodalmi, nyelvművelési találkozón vettek részt. Azonban a pedagógiai főiskolának 1955-ben Szegedre történő helyezésével, majd a szlovák tanítóképző megszűnésével ez a nagyon szükséges, egymást kölcsönösen erősítő kapcsolat megszakadt. A kulturális centrum, illetve centrumok kialakítása mellett a szlovákság másik törekvése az volt, hogy a szlovák kultúra folyamatos ápolását önálló, állandó jelleggel rendelkező intézmények - szlovák táncegyüttes, múzeum, színtársulat, rádióadás - biztosítsák. A szlovák szövetség aktíváinak 1957-58-as értekezletein kibontakozott viták során az önálló szlovák intézmények létrehozásának szükségét olyan érvekkel is alátámasztották, hogy az ilyen jellegű intézmények a szlovák nemzetiségi kultúra ápolásának a leghatékonyabb eszközei, mert az önálló nemzetiségi intézmények hiánya nem teszi lehetővé a nemzetiségi kultúra magasabb színvonalú, folyamatos ápolását s terjesztését, mert ezeknek a követelményeknek a műkedvelő együttesek nem tudnak mindig megfelelni." A javaslatok alapján a szlovák nemzetiségi nyelv és kultúra megőrzése érdekében, az asszimilációval szemben, egyfajta „védelmi rendszert" óhajtottak kialakítani. A helyes érvelések néha azonban helytelen nézetekkel is párosultak; a „védelmi rendszert", az elképzelések szerint, nemcsak önálló kulturális intézmények, hanem különálló szlovák ifjúsági szervezetek, sportkörök stb. is alkották volna.

1

0 Meg kell viszont jegyeznünk, hogy az utóbbi igényt szubjektíve nem nacionalista nézetek motiválták, hanem olyan eszközök keresésének jóindulatú elképzelései, amelyekkel a felgyorsuló asszimiláció - e vélemény képviselői szerint - ellensúlyozható lett volna. Ugyanis a szétszórtan élő nemzetiségek nyelve, kultúrája objektív okok miatt (a nyelvek nem azonos társadalmi funkciója, a jelentkező nemzetiségi igények és szükségletek kielégítésének nehézségei stb.) a többségi kultúrával szemben hátrányba kerül, s fennmaradásáért mind a nemzetiségnek, mind pedig az állami szerveknek szinte naponta meg kell küzdeni, még akkor is, ha az állami szervek a nemzetiségi kultúra ápolásához maximálisan kedvező feltételeket teremtenek.

11 A szlovák szövetségen belül jelentkező törekvések ezt az objektíve létező hátrányt kívánták önálló nemzetiségi intézmények bővítésével, illetve megfelelő kulturális centrumok kiépítésével mérsékelni.

1

2 Az önálló szlovák kulturális intézmények létrehozását szorgalmazó javaslatok 1968-ig nem valósultak meg. így a szlovák kultúra ápolása továbbra is kizárólag az öntevékeny művészeti (műkedvelő) mozgalomra hárult. Az ellenforradalom következtében a szlovák kulturális csoportok nagyon sok helyen feloszlottak, de a szlovák szövetség aktív szervező munkája és a helyi szervek segítő készsége nyomán legtöbb helyen már 1958-59-ben újjászerveződtek, és olyan szlováklakta településeken is megalakultak, ahol addig a nemzetiségi kultúrát semmilyen formában nem ápolták. A 60-as években az öntevékeny együttesek zömét a tánc- és énekegyüttesek alkották, de 1961-62-ben még több településen szlovák színjátszók is tevékenykedtek. Az öntevékeny csoportok a helyi folklór ápolása mellett a szövetség által évenként kibocsátott műsorfüzetek révén ismerték meg más szlováklakta megyék, települések néphagyományait, valamint a szlovákiai kultúrát. A 60-as évek elején a szlovák szövetség körülbelül 30 állandó jelleggel működő öntevékeny csoportot tartott nyilván, melyeknek egy része a szövetség által szervezett kultúrkörutak résztvevője is volt. E rendezvényeivel a szövetség a szlovák kultúra terjesztése mellett a magyarországi szlovákok között bizonyos integráló szerepet is betölt. A szlovák falvak kulturális kapcsolatának a kibontakozását, egymás megismerését, elsősorban ezek a rendezvények tették először lehetővé. Amíg azonban az ötvenes években a szövetség kulturális körútjai a szlovákság kulturális igényeit rendszerint kielégítették, addig a 60-as években a szövetség Társadalmi Bizottságában, különösen pedig egyes, a szövetség által rendezett tájértekezleteken - elsősorban a Békés megyeieken - egyre több olyan javaslat hangzott el, amely a kulturális körutak színvonalának emelését, tartalmi összetételének megváltoztatását sürgette, mivel a körutak addigi formái - a repertoár többnyire táncokból, énekszámokból és rövid, humoros jelenetekből állt - elsősorban az idősebb generáció igényeit elégítették ki. Javasolták, hogy a kulturális körutakon kívül a szövetség más művelődési keretek és formák kibontakozását is segítse elő, s arra törekedjen, hogy a szlovák kultúra 72