Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Dövényi Zoltán-Tóth József: Adalékok az Alföld első világháború előtti népességmozgásához - különös tekintettel Békés megyére

alig volt nagybirtok. Ez összefüggésbe hozható az elsődlegesen családi munkaerőt felhasználó paraszti birtok nem jelentős bérmunkaigényévcl: az agrárproletárok munkaerejét a nagybirtok jobban le tudta kötni, itt valamivel nagyobb volt az esély a megélhetés szerény biztosítására, mint a paraszti birtok által uralt településekben. A kivándorlás egyik fontos oka ennek megfelelően a szociális helyzet. Bizonyos összefüggés lehetett a kivándorlás mértéke és az érintett rétegek mozgalmi szervezettségének foka között is. Békés megye kivándorlóinak zöme a földmunkásmozgalom centrumaiból került ki, főleg egy-egy nagyobb akció sikertelensége után (Virágh F. 1971). Nem jelentéktelen hatása volt a rokoni kapcsolatoknak: a korábban kivándoroltak itthon maradt rokonai is gyakran kerekedtek fel, s hagyták cl az országot. Ahol ilyen familiáris kapcsolatok nem voltak, ott a kivándorlás akkor is jelentéktelen lehetett, ha a gazdasági, társadalmi körülmények ezt predesztinálhatták is (Puskás J. 1974). 2. Országos viszonylatban Békés megye népességének mobilitása a 20. század első évtizedében már valamivel nagyobb volt az átlagosnál: az elvándorolt nepesseg 21,4%-at, az odavándorolt 11,6%-át tette ki az 1910. évi lakosságszámnak. A 9,8%-os vándorlási veszteség abszolút értékben 29 574 főt jelentett. Tíz évvel korábban ez még csak 22 758 volt. Az oda- és elvándorlás arányát jól mutatja, hogy 100 elvándorolóra 1900-ban 56, 1910-ben pedig 54 odavándorló jutott.* Az előbbi időpontban 28 380 olyan lakost írtak össze Békés megyében, akik nem ott születtek, s a megyén kívül 51 138 békési születésű személy élt. Tíz évvel később ezek száma már jelentősen nagyobb volt: 34 341, illetve 63 915. Az ebben az évtizedben útra kelők száma nagyobb volt az így számított különbségeknél, mivel a halálozás csökkentette az értékeket. A több tízezer főt érintő migráció ellenére - a népesség nagy tömegeinek korábbi tartós stabilitása következtében - 1900-ban a megye népességének 78%-a, 1910-ben pedig 75,9%-a születési helyén került összeírásra. Az ország egyéb területein született Békés megyei lakosok aránya is csak lassan növekedett ebben az évtizedben (10,6%, illetve 11,9%). A vándorlási veszteség a természetes szaporodás jelentős részét vitte el: 1890-1910 között a több mint 60 000 fő egyharmadnál is nagyobb részét tette ki a vándorlási veszteség. Az időszakon belül a negatív vándorlási különbözet abszolút értékben növekedett, a népességhez viszonyított arány azonban csökkent: 1890-1900 között számított veszteség 9709 fő (—4,1%) volt, 1900-1910 között pedig már 11 498 (—3,8%). Legnagyobb számban ugyan a szomszédos területekről vándoroltak be a megyébe, az ennél általában nagyobb elvándorlás következtében az egyenleg mégis negatív volt. Pozitív a szaldó a Felvidékkel (elsősorban Árva, Bars, Hont, Nyitra, Pozsony, Sáros, Trencsén és Zólyom megyével), ami a közel két évszázaddal korábban kialakult népességmozgási irány továbbélésére utal. Az ipar szívó hatását tükrözik a Hunyad, Krassó-Szörény és Komárom megyékbe irányuló vándorlások (1. ábra). A népességkoncentrálódásban meghatározó szerepet játszó törvényhatósági jogú városok közül nagy és növekvő szívóhatásával a néhány évtized alatt világvárossá növekvő Budapest emelkedett ki. A korabeli területi kapcsolatok feltárása szempontjából jelentős, hogy a megye a népességmozgás alapján - mint városi központhoz - inkább Aradhoz és Nagyváradhoz, mint Szegedhez kapcsolódott (2. ábra). * Ez viszonylag kedvezőtlen érték volt, mivel a vármegyék közel kétharmadában ennél jobb volt az el- és odavándorlók viszonya. 57