Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 4. szám - SZEMLE

majd a kerítések és kapuk ismertetése után a tanyákra tér ki. A földrajzi adottságoknak a települési formákban is jelentkező hatását az építmények anyagának, szerkezetének és e kettő funkcionális összekötéséből adódó forma vizsgálatával halad tovább tárgya bemutatásánál (elsőnek az építőanyagokat és építőtechnikákat ismerteti, majd a tetőszerkezeteket és tetőformákat tárgyalja, a tetőfedés anyagait sorolja föl, a tornácot és a különböző nyílászárókat rendszerezi). Csak ezek után veszi elő a lakóházat és először a tüzelőberendezés, a füsttelenítés módja szerint csoportosítja őket. Külön-külön tárgyalja a konyha és a szoba hagyományos tüzelőberendezéséit; a kemencével és részeivel ugyancsak külön foglalkozik. A tüzelő| berendezések bemutatása után összefoglaló jelleggel szól a tüzelőberendezésekkel kapcsolatos probI léniákról is. Majd pedig egy új fejezetben a lakóházat térbeosztása, alaprajzi fejlődése szerint tárgyalja. A három alapvető helyiségről külön-külön is szól: a konyháról, a szobáról és a kamráról. A lakóház után a gazdasági épületeket mutatja be, I mégpedig funkciók szerinti csoportosításban: az állattartás építményei után a terménytároló építményeket tárgyalja (mind a föld alattiakat, mind a föld felettieket). Befejezésként szól a kútakról, mint az egyik legfontosabb építményről. Majd összefoglalva megállapítja, hogy a XVI-XVII. századi háborúságok itt is megváltoztatták a településeket. A középkori eredetű halmazos részekhez a XVIII. század elejétől kezdődően, döntően azonban az ármentesítés után, a múlt század második felétől, szabályos elrendezésű településrészek járultak. A sárréti tanyák úgynevezett kései tanyák, csak az ármentesítés után, a múlt század második felétől kezdődően alakultak ki. Az építőanyag a sár, az építőtechnika hosszasan egymás mellett élve a különböző favázas sárépítés (sövény, nád), illetve a fecskerakás, a vcrtfal, a vályogépítkezés. A sárréti ház formai jellemzője a minden különösebb díszítést nélkülöző, faoszlopos, nyílt vagy csak a főhomlokzaton lezárt tornác. Megállapítja, minthogy a Nagy-Sárréten az Alföld keleti részeire és Erdélyre jellemző szarufás és a közép-magyarországi szelemenes tetőszerkezet találkozik, mindkét tetőszerkezetfajta több változatban is megtalálható. A terület átmeneti jellegével magyarázza a nyílt tüzelésű, Erdélyre jellemző, úgynevezett kandallós tűzhelyek előfordulását, illetve viszonylag gyors eltűnését is. A sárréti lakóházak kéttüzelésűek, a füstelvezetés szabad- vagy pendelykéménnycl történt. Ez a kéménytípus alakult át a századfordulótól kezdődően zárt, kevésbé tűzveszélyes kéménnyé. A konyha tűzhelyei eredetileg a padkák voltak, amiket ugyancsak a századfordulótól kezdődően váltottak fel a sárból készített falbarakott sparhetek, spórok. Sajnálattal állapítja meg, hogy kellő feltárások hiányában a középkori sárréti ház térbeosztása mindmáig nem tisztázott megnyugtató módon. Nyomon követi a sárréti ház kétosztatúvá, majd háromosztatúvá való fejlődését. A gazdasági építményekről elmondottaknál különösen előtérbe kerülnek a történeti szempontok, okok; a gazdálkodásban bekövetkezett változások építésbeli hatásai. A XIX. században, az ármentesítés után kibontakozó árutermelő földművelés szükségszerűen alakította ki a magtárakat, górékat, szénásszíneket. A jól szerkesztett, gazdag illusztrációs anyaggal rendelkező, rendszerező és összegező igényű munkát jó stílussal, közérthetően írta meg a szerző. A könyvhöz járuló irodalomjegyzék, valamint németnyelvű összefoglaló jelentős mértékben emeli a munka tudományos értékét. Dám László könyve nemcsak értékes alkotása a magyar néprajzi irodalomnak, hanem jó alap, kiindulópont is a mai és a mában gyökerező holnapi építkezés kutatásának is. Ez a kutatás szükségszerűen jelenkutatás és változásvizsgálat lesz. 517