Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)
1978 / 4. szám - TELEPÜLÉSSZERKEZET-VÁROSFEJLESZTÉS - Madarász Tibor: Gondolatok a közép-békési várostársulás lehetőségéről
3. A városegyüttes koordinált alakításához tehát a földrajzi, gazdasági, társadalmi feltételek mellett megteremtődtek a politikai, a szubjektív feltételek is. Az együttműködési megállapodások bizonyítják, hogy az előbb vázolt koncepcio már a társadalomtervezés gyakorlatában hat, megkezdődött realizálásának első, kezdeti szakasza is. A vitában érlelődik az a felismerés, hogy a tájegység egységes fejlesztéséhez valamilyen új tanácsi sz ervezeti formác ió szükséges, minthogy a fejlesztési elképzelések kidolgozása és megvalósítása elsősorban állami eszközökkel, a tanácsi szervek működése útján megy végbe. Ezt az igényt Tóth József fogalmazza meg, Takács Lőrinc pedig már szervezeti elképzelést vázol, és ehhez Fekete Antal és Araczki János is hozzászól. 4. Végezetül nagyon fontos ténynek tartom, hogy a témában megjelent minden tanulmány tételesen sorakoztatja fel a három város (és az egyéb települések) együttműködésének konkrét lehetőségeit, a célokat és a teendőket. Ez azt a szerencsés állapotot tükrözi, hogy a létesítendő új szervezeti-működési megoldás formája ugyan még kialakulatlan, de az új formáció funkciója, a feladat (szinte már a feladatkör is) jól körvonalazódik. Igazgatási szüks égletek fogalmazódtak me g tehát, s ezek kielégítésének szervezeti feltételeit kell most már megteremteni. III. 1. Az új tanácsi konstrukcióra vonatkozó elképzelések vázolása előtt kiindulási alapként hangsúlyozni szeretném, hogy bármely tanácsi, államigazgatási megoldás eszköznek tekintendő. Eszköz a térség egységes koncepciójú tervezéséhez és koordinált, gazdaságos fejlesztéséhez, a települések szükségleteinek színvonalasabb, racionálisabb és olcsóbb kielégítéséhez. Ehhez az eszközszerephez (és nem máshoz) kereshetjük a legalkalmasabb szervezeti, jogi megoldást. Éppen ebből kiindulva vizsgálható egy nagyon fontos alapprobléma. Az ti., hogy a racionális ellátás-szervezés és a tervszerű, egységes tájegység-fcjlesztés igényel-e egyáltalán a közép-békési vár osrévióban valamilyen új tanácsi szervezeti megoldást, vajon nem tudja-e kielégíteni az előbbiekben említett igazsgatási szükségleteket a megyei tanács a maga apparátusával ? Az általam ismert információkra épülő véleményem az, hogy a megyei tanácsi szervezet részben képes erre, de csak részben és nem teljes egészében. Csak a megyei szervek képesek arra (a mai igazgatási rendszerben), hogy a megye településhálózatának fejlesztésében a közép-békési városegyüttest egységként kezeljék, hogy a tervezésben, a fejlesztési eszközök elosztásában érvényesítsék a koordinált fejlesztés követelményeit. Ebben az értelemben a koordináció legfőbb megvalósítói a megyei szervek lehetnek. Sőt a megyei koordináció feltételeként szükséges az is, hogy az országos irányító szervek elfogadják a városegyüttes koncepcióját, és Békés megye településhálózatának fejlesztését e koncepció figyelembevételével tervezzék. A közép-békési településcsoport koordinált fejlesztésében azonban az országos és a megyei szervek tervező, fejlesztő, összehangoló tevékenysége szükséges, de nem elégséges feltétel. Nem vehetik át a települések, elsősorba n a három város ta nácsainak szerepét . Két főok miatt. Egyrészt azért nem, mert a városegyüttes életének napi szervezésében és a minden irányú fejlesztésében számtalan olyan részfeladatot kell megoldani, amellyel a megyei szervek nem foglalkoznak (nem is tudnak foglalkozni). Ezek ui. a szó szoros értelmében helyi ügyek. Másrészt és főként a szükségletek kielégítésének racionális szervezése, a városok közötti gazdaságos munkamegosztás kialakítása, a fejlesztési elképzelések összehangolása lényegesen érinti a városi tanácsok (sőt a nagyközségi, községi tanácsok) önállóságát is. Az észszerű munkamegosztás, a fejlesztések területi (városok közötti) elosztása szükségképpen a városi önállóság kisebb-nagyobb önkorlátozásával jár. A közös érdekű fejlesztés megkívánja, hogy hol egyik, hol másik városnak le kell mondani valami „saját", csak a várost érintő elképzelésről. Ugyanez a helyzet akkor is, amikor valamely feladatra közös ellátó, szolgáltató szervezetet kívánnak kialakítani. Ilyenkor is lemond valamelyik (vagy mindegyik) város a saját szervezet fenntartásáról. Az ésszerűbb, az olcsóbb és a magasabb színvonalú, közös feladatellátásra szövetkezés bizonyos anyagi eszközök egyesítését is igényli. A városok szoros együttműködése éppen ezért a városi tanácsok (esetenként más települések tanácsainak is) döntését igényli, bizonyos jogok önálló gyakorlásáról való önkéntes lemondást, pénz487
