Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Elek László. Justh Zsigmond - naplói és levelei tükrében

letté lett a csigaházába vonuló, önmaga körén túl érdeklődni képtelen arisztokrácia a századvégre, amikor az élet a különböző osztályok és rétegek egymásra utaltságának a felismerését s általa a kasztszemlélet teljes feladását, feloldását követelte. Szorossá vált népi kapcsolatai ezen kívül azt is tudatosították benne, hogy a magyar paraszt nincs eredeti gondolkodás híján: sok nemes tulajdonság, sok olyan megcáfolhatatlan természetes igazság birtokában van, amelyet megismerni és átvenni nem szégyen, sőt reális érdek és kötelesség. O maga például egy nazarénus szegényparaszttól tanulta meg élete utolsó irányító elvét. Hitet és célt sugallt ez, pedig már a végső rezignáció, a tehetetlenség fájdalma lengte körül: ,,... tudom én jól, hogy nem kell énnekem már semmi. Csak mindig gyengébbnek érzem magamat". Hihetetlen sokat jelentett számára ez az elv: munkával dacolt a halál ellen. „A szomorúság méltatlan az emberhez - vallja ez a teória -, mert fennakasztja élete céljának keresztülvitelében". Ehhez tartotta magát, ennek engedelmeskedve dolgozott a megszállottak hitével, és feledkezett meg - amíg tudott - súlyos, gyógyíthatatlan bajáról. Dolgozott csak ezért, hogy menél több dokumentációt, menél több ,,tanulmány"-t adjon közre nemzetmentő koncepciója, sajnálatosan téves tétele igazolására. Szinte elsorolni is sok, mi mindennel törődött egyszerre. A körszínház felépítésén, nívós műsorának biztosításán, a kísérlethez alkalmasnak ítélt darabok betanításán túl a Gányó Julcsa, a Delelő, a Fuimus megírásával, egy-egy, a magyar költészetet külföldön reprezentáló német és francia kötet anyagának összeállításával, azok nyersfordításaival, a Gányó Julcsa történetének dramatizálásával, illetve az övénél jobbnak talált Rózsa Miklós-féle átdolgozás népszínházi elhelyezésével, kisebb cikkek, úti beszámolók, bevezetők írásával. S mindezeket siralmasan sorvadó állapotban, csontváz testtel, 54 kilósán, halálos betegen. „Miska, oly rekedt vagyok, hogy alig értenél; éjjel láz, reggel izzadás, amellett köhögök, úgy, mint egy ló" - tudatja Szabolcskával. Dolgozik mégis. Mentsvára a munka. Olyan erő, amely a természethez, az élethez, a világhoz köti. S közben barátkozik a halállal. Egyre messzebbbre és egyre rövidebbre akarja kitolni és leszorítani azt az időt, amikor „az élet az ember szívéből kimossa az álmokat", amikor már hiába dalolnak a pacsirták, hiába van ezer virág a mezőn", mert „a dalra nincs visszhang a szívben, s a virág illata is eliramlott. Csendes, néma lett a szív, csendes néma a világ". Szerencsés volt: csakugyan lerövidítette ezt az időszakot. A most először publikált levélgyűjtemény - bár alapvetően nem módosítja az eddig kialakított Justh-portrét - mégis fontos és értékes. Számos olyan mozzanatot, több olyan vonást erősít fel, amelyet kizárólag a Naplókra és a folyóiratokban közölt úti beszámolókra támaszkodva, csak vázlatosan, esetleg csak hipotétikusan kezelhetett eddig a Justh-irodalom. Teljesebb és élethűbb lett általa mindegyik. Szélesebb a magyar századvég törekvéseiről, hangulatáról szerzett eddigi ismeretünk. Természetesen többet tudunk meg Justhról is. Hiteles tárgyi bizonyítékokra alapozhatjuk gondolkodásmódjának, érzésvilágának eddig is sejtett széles skáláját, töretlenebb lett bennünk írói egyéniségének, művészi ízlésének, társadalmi rcformeszméinek fejlődésvonala. S ez nem kis többlet. A levelek őszinte, szubjektív kitárulkozásának köszönhetjük ezt. Talán-talán még azt is megkockáztathatjuk, hogy a levelek alapján a nagy társadalmi körés kórképnek: A kiválás genezisének a szerkezeti építkezésére, a kötetek sorrendiségére is egyértelműbben következtethetünk. A levélanyagból ugyanis nem formálódik ki teljes kép a századvégi magyar társadalomról, bármennyire érzékeltet is bizonyos végletességet. Számos részterületet hagy még figyelmen kívül Justh a magyar társadalom színes tablóján. Nem figyelmez például az erősödő ipari fejlődés tényérc, nem gondol komolyabban a nagytőkés burzsoázia jellemzésével, sem 456