Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Elek László. Justh Zsigmond - naplói és levelei tükrében

házy Károlyt Berlinből a Zeneművészeti Főiskolához kösse stb.) és törődött nemcsak annak a 67 családnak, amely pusztaszenttornyai birtokán élt, hanem az Orosháza környéki parasztságnak a kulturális felemelésével is. Kiváló előadókat hívott meg a szenttornyai népkörbe, akik szociológiai, közgazdasági, gazdaságtudományi, irodalmi kérdéseket boncolgattak, felállította a parasztszínházat, amelyre - a kortársak egybehangzó véleménye szerint - egyedül volt büszke, személyesen példát mutatott a „vegyes társaságok" példásan fegyelmezett fehér-asztali vigadozásaira, amelyeken a „hellenisztikussá idealizált" parasztok, saját gányói együtt kvaterkáztak vele és előkelő magyar és külföldi barátaival. Különösen azokban a levelekben forrósodik fel az érzés, amelyekben legszűkebb pusztaszenttornyai közösségéről, a parasztszínház eredményes működéséről, és lelkes szereplőiről ír. Több hit, több erő, több elevenség van ezekben, mint a legkedvesebb barátok vidám vendégeskedéseiről szóló beszámolókban. Szinte új életre kapott a gányósikerek láttán! Nem érdeklődik egyéb dolgok iránt, csak kísérletének gyors igazolódása izgatja: rokon-e a magyar paraszt jelleme a klasszikus görögével, s méltó-e a vérfrissítő szerepre. Meg is gyorsítja a körszínház építését; úgy véli, a múzsák temploma alkalmasabb hátteret biztosít kísérletéhez, mint az a kiürített üvegház, ahol az első előadásokat rendezte. Fővárosi és külföldi művészbarátait vele csalogatja a pusztára. Nemcsak „népies darabokat", hanem Sophokles és Plautus dialógusokat, sőt Moliere és Shakespeare vígjátékokat is játszat benne nagyszerű gányószínészeivel: Molnárné Zalai Juliannával, Puskás Lidivel, Beniám Vicával, Rajki Pistával, Kulcsár Pállal, Czombos Janival és társaival. Hamarosan népes gárda: 25-30 lelkes fiatal áll mögötte, és próbálja ki erejét és tehetségét. A nézők nyolc kilométernyi körzetből sereglenek az előadásokra, és belépti díj nélkül gyönyörködnek az élményszámba menő színpadi játékban. Természetesen vele és vendégeivel együtt. Csak a szomszéd földbirtokosok nem hivatalosak, őket nem is hívja soha. Nincs is helyük ott - érzéketlenek Justh elvei és törekvései iránt. Napfényt kereső külföldjárását esztelen pazarlásnak, felleghajtó arisztokrata allűrnek, gyakori vendégfogadását excentrikus bolondságnak, dőre nagyzási hóbortnak, sajátos népszeretetét tekintélyromboló őrültségnek, egy egzaltált elme szánalmas eltévelyedésének tartják. Holott őszinte volt mindvégig ez a viszony. Mindkét részről. Tartalmat az egymással szembeni kölcsönös tisztelet és felelősségtudat adott neki. „Hatvanhét családdal van dolgom, mind bérlőnk, de nemcsak azok: barátaim, testvéreim nekem. Jóban-rosszban hozzám fordulnak. Gyermekeik keresztszülője vagyok, násznagya a leányaiknak, elsiratom velők elköltözötteiket... Egymásra támaszkodunk ők és én, s úgy érezzük, az élet kíméletesebben iramlik el fejeink fölött". Fesztelen közvetlenséggel, szinte családtagként látják vendégül azok is, ha betér hozzájuk: „Ma Molnáréknál ebédeltem... Délután a fiatalság labdajátékát néztem végig, meg Franyó Misával bejártam a falut - ma este itt lesz az orosházi (jobbik) banda, s nálam vacsorán: Molnárék, Guba János és felesége, meg a falu ajándoka, meg a felesége... Hol vannak a cannes-i uralkodó és nem uralkodó hercegek, mind a mihaszna szó" ...mindez már eltűnt. „Hol vannak a holtak árnyai, amelyek ott mindig folyton kísértettek. Az itteni első lágy tavaszi szellő visszahozott a földre. Visszaadott önmagamnak. De jó élni!" örvendezik egy 1892. április 4-én kelt levelében, alighogy hazatért hosszú franciaországi útjáról. Kezdi érezni, hol az igazi helye, hol őszintébb az élet. Egyre távolabb kerül az arisztokrata-nagypolgár világtól, mind több és több időt tölt az egyszerű emberek nyugalmat árasztó társaságában. Boldogan újságolja is: „Tegnapelőtt két keresztelőm is volt egymás után... Múlt vasárnap délutánt a Bertha család kebelében töltöttem igen-igen hangulatos módon... tán ezeket szeretem a legjobban. Legtöbb bennük a „paraszt rassz". Tiszteli és szereti őket; 453