Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)
1978 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Czeglédi Imre: Boczkó Dániel, az 1848-1849. évi szabadságharc kormánybiztosa
melyről később megtudtuk, hogy az a porkoláb lakába és azon keresztül a szabadba szolgál. Minket jobb kéz felé utasítottak, illetőleg vezettek egy hosszú alagút-félébc, melyből jobbra nagyobb szabású helyiségekbe nyíltak a tömören megvasalt ajtók. Az alagút sötétséget csak a jobbra-balra alkalmazott ajtók fölötti keskeny ablakfélék oszlatták kissé cl. A jobbra eső három első helyiségben a grófok kaptak szállást... Minket azután négyesével beosztottak a baloldalon fekvő odúkba, melyek a bástya falából kifelé nyíló ágyúlövésekre alkalmazott lőréseken át kaptak világosságot." 2 7 A baloldali cellák egyikébe került Boczkó Dániel. Fogolytársai közül többen megemlékeznek róla emlékiratukban, s ezekből a visszaemlékezésekből rajzolódik ki előttünk humánuma, rendkívül józansága, tudatossága, akaratereje. A legtöbbet s legrészletesebben az előbb már idézett Barsi József ír róla; 1853-ról ezt jegyzi fel emlékiratában: „Ugyanezen évben hozták közénk a Kufsteini várból az öreg Boczkó Dánielt is, akiről még fogságunkban is bejutott volt annak idején az Aradon történtek híre... Ez az úr a jó szellemet, mely köztünk mindenkor uralgott, újra felvillanyozta. Öreg létére soha panaszt, soha lankasztó nyilatkozatot nem hallatott, sőt ellenkezőleg, ha úgy találta, hogy valamelyikünk kissé szomorúbb arcot öltött a rendesnél, mindjárt kérdőre vette, s ha csakugyan volt oka búsulni, igyekezett őt vigasztalni, ha pedig csak makranezot vett észre, a mire bizony sokszor hajlának a várakozásban kifáradt kedélyek, komolyan figyelmeztette a férfiasság kötelességére. A Horácz féle »Aequam memento rebus in arduis servare mentem« jelszavát egyikünk sem valósította meg oly rendületlenül, mint Dani bácsi." 2 8 Borsi József emlékiratából megelevenednek a börtönlakók mindennapjai, köztük Boczkó Dániel alakja is. „Egyik nyáron, meszelés közben az ő szobájába kerültem néhány napra vendégül. A legtanulságosabb beszédei mellett hamar múltak az órák. Uzsonnára aludttejjel kínált meg; vacsorát nem evett, mint mondá, soha, hanem el nem mulasztotta egy nap sem lefekvés előtt egész testét megfüröszteni, a mit úgy eszközölt, hogy egy nem mély, de terjedelmes kerületű dézsát ágya közelében rátett a kiterített gyékényre, a dézsa közepébe állt, s egy széken álló mosdótál vizébe mártott jókora szivacsot a feje fölött kinyomkodván, ezt több ízben ismételte, azután pedig a kéznél lévő, külön e czélra készült hosszúnyelű kefével egész testét, melyet előbb szárazra törült volt, jól megdörzsölé. Megjegyzésemre, hogy ez eljárás által tova űzi magától az alhatást: „ellenkezőleg - feleié, ezzel fejezem be esténként az egész napon folytatott testedző és lélekcsillapító gyakorlatomat, s nem csak jól alszom utána, hanem álmaim sem nyugtalanítanak, mi ellen annyian panaszkodnak." 29 Erre a Boczkóra emlékezik vissza Madarász József is, a radikális párti Madarász László öccse, akit szigorúan elkülönítve őriztek. Madarász beteg lett a penészes odúban, iszonyú fájdalmai voltak, de orvost nem kapott. „Boczkó Danival sétálás közben a kulcslyukon át beszélgetve ajánlta (t. i. Madarász nem sétálhatott a többiekkel együtt), hogy mosakodjam egészen a fejemet is; midőn megkísérlettem, pokoli kínokat állottam ki; buzdított a folytatásra és a kínok lassan - lassan múltak, fájdalmaim enyhültek." 3 1' A másokat gyámolító önzetlen magatartás több esetét is leírja Borsi. Boczkó volt fő támogatója Gálffy Török Rózának, akinek férjét a Makk-féle összeesküvésben való részvétele miatt kivégezték. „Dani bácsi önzéstelen jótékonysági hajlama akkor mutatta magát a legszebb világításban, mikor szabadságuknak visszaadott bajtársait ő, a még ott maradó, bizalmasan és négyszem közt egyenként megkérdé, megvan-e a hazautazásra szükséges költség? s bizony volt nem egy, a kinek nem telt volna Pozsonyig sem..." Honnan merítette és hogyan tudta a 442
