Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)
1978 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Bencsik János: Erdős Kamillra emlékezünk
2. Ebből az egyértelműen fogalmazott programból világossá válik, hogy miért dolgozott készséggel együtt a Cigányszövetséggel. Tapasztalatait, észrevételeit azonnal közölte velük, rajtuk keresztül is sürgette azok megoldását. így írtak neki egyik levele nyomán: ,,A Magyar Nemzet »A cigány város Salgótarjánban« cikkével kapcsolatos levele jólesett, a felháborodása mutatta, hogy nemcsak néprajzos, hanem a problémákat szívén viseli." 5 Ha már szóbakerült a Cigányszövetség, akkor el kell mondanom, hogy munkája ellenértékeként Erdős Kamiik rendszeres anyagi támogatásban részesítették a szövetség vezetői. E támogatás csekély mértékű volt, s elsősorban abból állott, hogy gyűjtőútjaihoz pénzt biztosítottak. Természetesen Erdős Kamill a szövetség keretében alakult munkaközösségek munkájában készséggel résztvett: „Magát is felkérjük, - írják 1959-ben -, hogy vegyen részt a tárgyalásokon, mint a kérdés legjobb ismerője..." Nemcsak szakmai, hanem feltehetően meleg emberi szálak is fűzték Erdős Kamillt a szövetség tagjaihoz. Levelezésük egyik, állandó témája az egészségéről való érdeklődés, továbbá óvták és intették, hogy vigyázzon egészségére. Sőt többször eljártak a számára nagyon szükséges külföldi gyógyszer (vionactane) beszerzésében is. A szövetség néprajzi munkája mellett elsősorban társadalmi kérdésekben kérte ki véleményét, számított állásfoglalására. Erdős Kamill a Cigányszövetségben, de annak keretein túl is, különösen pedig baráti levelezése közben igen gyakran kifejtette a cigányság jövőjéről vallott nézeteit. Ehhez ismét azt kell hangsúlyoznom, hogy az tudott ilyen felelősséggel hozzászólni e kérdéshez, aki jól ismerte és becsülte a cigányokat. Barátaival váltott levelekből kibomlik a cigányság felemelkedésével kapcsolatos elképzelések jellege is. Maácz L. ezt írta Erdős Kamillnak: ,,A cigánytelepek létrejöttében két tényező mindenképpen közrejátszott, éspedig: A magyar hatóságok száműzték a falu szélére a cigányokat, illetve maguk is csak a saját közösségükben akartak élni." Az új törekvésekkel kapcsolatban is nyilatkozott: „A gettózás vagy a diaszpóra... mindkettő az illető népiséget akarja felülről és kívülről »elintézni«, annak szándéka, akarata, igénye nélkül vagy éppen ellenére." Nyomon kísérték a külföldi szakemberek véleményeit is. így a francia Lambert-ről az volt a véleményük, hogy »mindenképpen téved, mert bármiképpen is törekedjenek arra, hogy a cigányságot önálló etnikumként megőrizzék, ez lehetetlen feladat, és mindenképpen jobb a mi álláspontunk, hogy a változást kedvező irányban befolyásoljuk«." Ezzel összefüggésben felvetődött Erdős Kamill gondolatrendszerében az is, hogy a hazai cigányságot miként kell kezelnünk. Etnikum-e? Népcsoportot alkotnak-e? Vagy csak szociális-kulturális kérdés mindössze? Itt is ütköztették a barátok véleményeiket. Egyébként is az 1960-as évek elején ez az elméleti kérdés számtalan alkalommal szerepelt a legkülönbözőbb fórumok előtt. Erdős Kamill szakmai-baráti körében is megoszlottak a vélemények. Többek között felvetődött az is, hogy kiket képvisel a Cigányszövetség és milyen hatásköre van. Nem véletlenül számolták fel a szövetséget éppen ezekben az években. A fentiekhez kapcsolódva, Erdős Kamill azt vallotta, hogy a cigányság nem nemzetiség, mert a nemzettéválás egyetlen ismérvét sem lehet velük kapcsolatban alkalmazni, - ezenkívül nincs saját országuk és ebben az országban múzeumaik. Következésképp elsősorban kulturális és szociális kérdésként kezelte a cigányság jövőjét. Ezért a hangsúlyt a cigányság oktatásáranevelésére helyezte. így érthető, hogy miért vállalta 1961 őszén azt a több napos gyűjtőutat, amelynek az volt a célja, hogy a PB 1961. június 20-i (cigánykérdés) határozata nyomán kialakult helyzetet vizsgálja. Járt Hódmezővásárhelyen, Szentesen, a Pankotai y4G-ban, Orosházán, Pusztaföldváron, Gádoroson, Szentetornyán, Szarvason, Öcsödön, Kunszentmártonban, 45
