Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 3. szám - LÁTOGATÓBAN - A Herder-díjas Gunda Bélánál

adásokat tartott az egyetemen... Az ilyen eseteket tartom nevelőmunkám kiemelkedő eredményének. A nevelő, oktató és tudományos munka összeegyeztethető. A nap huszonnégy órájából - tréfásan mondva - huszonhatot lehet dolgozni. Több alkalommal szólt hozzá népművelési problémákhoz, s pályája kezdetétől találkozunk ilyen írásaival, amelyek hozzájárultak öntevékeny társadalmi mozgalom kibontakozásához a magyar népi kultúra ápolása érdekében. Vállal ismeretterjesztő munkát is. Jól emlékezünk a TIT békéscsabai Értelmiségi Klubjában az arizóniai indiánokról tartott előadására. Véleménye szerint napjainkban, amikor mintegy reneszánszát éljük a népi hagyományok iránti érdeklődésnek, milyennek kell lennie a néprajztudomány és a közművelődés alkotó kapcsolatának ? Nehéz és sokrétű kérdést tett fel. A népi hagyományok iránti érdeklődés még nem néprajz. Az érdeklődés a romantika útjára is terelheti a figyelmet... Tudnunk kell, a falusi nép el kíván szakadni múltjától. A modern civilizáció nyújtotta lehetőségekkel kíván élni. Különösen az elektrifikációnak van ezen a téren nagy jelentősége. A televízió, a rádió, az autó, a hűtőszekrény, a mosógép és sok más elszakítják múltjától a parasztságot. De elszakítja gazdasági és társadalmi szemlélete is. A régi igények helyébe új kívánságok lépnek. A népdalnak, a táncnak a televízióban és a kultúrházban más a funkciója, mint volt a fonókban vagy a régi csabai fosztókákban. Véleményem szerint az ún. hagyományos népi kultúra a múlté. A népi hímzések, a pásztorfaragások készítése mindinkább egyes „iparművészekre" lesznek jellemzők. A pásztor nem farag, hanem tranzisztoros rádiót hallgat. A fazekas nem a paraszti háztartások részére dolgozik, hanem az idegenforgalom számára. A népviselet már csak a színpadon él. A paraszti szemlélet átalakulásával a népi kultúra értékeit nékünk nem konzerválni kell, hanem történeti tudatunk szerves részévé kell tenni. A faeke, a sarló, a karikásostor a múzeumokba kell, hogy kerüljön. Ezek a dolgozó magyar nép szempontjából jelentősebbek, mint a bronzkori eszközök. A népdal, a népzene élményt adhat az alkotó művésznek, de azt fel kell oldania saját zsenialitásának választóvizében, mint Bartók tette. A népicskedés helytelen ideológia vetülete. A magyarság fogalma állandóan változik. Más volt a magyar a honfoglalás korában, Berzsenyi idejében s ismét más a szocialista építés korszakában. Én éppenúgy magyarnak tartom a jól jövedelmező termelőszövetkezetet, mint a regös éneket vagy a pentatón melódiát... Társadalmunkban nagy átalakulási folyamat megy végbe, s ez fokozódó munkára kötelezi a népélet kutatóit... Befejezésül az ilyen jellegű interjúcikkekben hagyományossá váló két kérdést tesszük fel: Min dolgozik most? Milyen tervei vannak? Most van sajtó alatt egy német-angol nyelvű munkám Ethnografica Carpatho-Balcanica címen. Régóta foglalkozom egy magyar néprajzi kézikönyv megírásával, amelyből néhány fejezet már meg is jelent. Készítek egy monográfiát a népi építkezés és a társadalomszervezet kapcsolatáról s a folklór néhány kárpáti problémájáról. A terveim tehát széles körűek... sajnos, ezeket a napi feladatok, az új igények gyakran megváltoztatják... Engedje meg, hogy még azt elmondjam: az eredményes tudományos munkálkodást a Magyar Tudományos Akadémiának köszönhetem. Az Akadémia munkámat évtizedek óta mindig legnagyobb megértéssel támogatta... A szerkesztőség nevében a kérdéseket dr. Krupa András tette fel. 360