Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)
1978 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Krajkó Gyula-Abonyi Gyuláné-Gálik Lászlóné: Területi struktúra átalakítására vonatkozó vizsgálatok (A békési alkörzet példáján)
A békési alkörzetben - különösen az 1960-as évektől - viszonylag felgyorsult szerkezeti változás figyelhető meg. E változásban az ipar fejlődése játszott meghatározó szerepet, melyetjelez az ipar specializáltságának fokozódása is. A körzet adottságaira és fejlesztési lehetőségeire tekintettel azonban megítélésünk szerint a specializáció további fokozása mellett a szükséges komplexitás biztosítása érdekében a jövőben is indokolt a nehéz- és a könnyűipar megfelelő ágainak (bizonyos gépipari alkatrészek gyártása, konfekcióipar stb.) dinamikus fejlesztése, azaz a további strukturális átalakulás folyamatának biztosítása. Indokolja ezt az is, hogy hazánkban az egyes népgazdasági ágazatokban differenciált a bérszínvonal, s az ebből eredő aránytalanságok feloldása szükséges a körzetben is. Továbbá a szerkezeti aránytalanságból fakadóan nem biztosított a férfi-női munkaerő racionális foglalkoztatottsága sem, valamint a hatékony területfejlesztési és életszínvonal-politika megvalósítása érdekében is szükséges a további fejlődés ilyen irányba való orientálása. Ugyanis helyenként még mindig viszonylag jelntős rejtett munkaerő-tartalékkal rendelkezik a körzet, így a struktúramódosítás segítségével olyan gazdasági feltételek alakíthatók ki, melyek révén e tartalékok feltárhatók, illetve a terület népességének csökkenése - az elvándorlás - az eddiginél jobban fékezhető. Hazánk gazdaságában - mint általában a korábbi agrár-ipari országok esetében - a felszabadulás után az ipar gyors ütemű fejlesztése mindenképpen indokolt volt. Az sem vitatható, hogy a korszerű struktúrájú, fejlett ipar megteremti a termelő és nem termelő szféra egyéb ágainak - így többek között a mezőgazdaságnak - dinamikus fejlesztéséhez is a lehetőséget. Az ipar és a mezőgazdaság fejlődési üteme és fejlettségi szintje közötti markáns különbségeket az objektíve létező kapcsolatrendszerek miatt azonban a fejlesztések során - a tervezésben érvényesülő időhorizont kitolódásával - hosszabb távon semmiképpen nem szabad fenntartani. Az ipar és a mezőgazdaság kapcsolatát a kölcsönös egymásrautaltság jellemzi, amelyben valamely ágazat „primátusa" csak több aspektusból vethető fel. Annak eldöntése, hogy a gazdaság optimális növekedéséhez milyen struktúrájú ipar, illetve mezőgazdaság tartozik - hogy a mezőgazdaság hatékony fejlődése, milyen optimális struktúra kialakítását teszi szükségessé, milyen intezitású és jellegű nem mezőgazdasági együttműködést és fejlődést kíván - igen fontos kérdés. A továbbiakban a körzet jellegének megfelelően kiemeltebben foglalkozunk a mezőgazdaság és az élelmiszeripar kapcsolatával, elsősorban abból a szempontból, hogy a fejlesztés milyen aránytalanság és egyensúlyzavarok kiküszöbölését segítheti elő. Igen figyelemreméltó, hogy a fejlettségi szint vizsgálatok eredményeiből számított rangkorrelációs együttható az élelmiszeripar faktoranalitikus modelljéből nyert főfaktor és a termőterületre vetített mezőgazdaságban termelt nemzeti jövedelem között + 0,41-es értéket mutat. Ez a kapcsolat még akkor is meglehetősen laza, ha az élelmiszeripar nyersanyagorientációjú ágazatai mellett a fogyasztópiacra települt ágazatok csökkentő hatását leszámítjuk. Az élelmiszergazdasági teljes vertikum összhangjának kiépítése szükséges. A viszonylag dinamikus és szerkezetileg is kedvező élelmiszeripari fejlődés ellenére még mindig nem sikerült a kívánatos összhangot megteremteni a mezőgazdasági termelés és feldolgozás között. Ennek oka egyik oldalról az élelmiszeripari kapacitások (cukorgyárak, olajütők, stb.) szűkös volta, másik oldalról pedig a mezőgazdaság, mely évente változó - korántsem egyenletes mennyiségű terméket (zöldség, gyümölcs, tej, stb.) dolgoztatna fel. Tehát míg egyik oldalról szűknek bizonyul az élelmiszeripar teljesítőképessége, addig a másik oldalról kapacitás291