Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 2. szám - SZEMLE

dor (1853-1925) egy, a füzesgyarmati születésű Csánki Dezső (1857-1933) három, a békési születésű Veress Endre (1868-1953) három, a szarvasi születésű Melich János (1872-1963) két, a sokáig Békés megyében élő és dolgozó Banner János (1888-1971) kilenc írásának adatait közli a bibliográfia. Érdekes, hogy országosan is ismert történészeink közül Göndöcs Benedek, Haán Lajos, Karácsonyi János, Zsilinszky Mihály annak ellenére, hogy mindnyájan foglalkoztak régészettel is, nem tettek közzé éremtani közleményeket. Van azonban két numizmatikai szakírónk, kikről pár mondat erejéig jó alkalom szólni e bibliográfia megjelenésekor. Az első és jelentősebb Réthy Lipót megyei nyomdaalapító fia, a Szar vason született Rcthy László (1851-1914) alkotta meg a magyar numizmatika első tudományos gyűjteményét - az árpádházi és vegyesházi királyok pénzverésének leíró részét - a Magyar Egyetemes Éremtárt, a Corpus Nummorum Hungáriáét. A kétkötetes munka (Bp. 1899. ill. 1907.) középkori magyar pénzeinkre vonatkozóan ma is a legfőbb forrás. Réthy Lipót kényszerű költözködése után is elküldte fiát Aradról a szarvasi gimnáziumba (bizonyára ott látta az első komoly éremgyűjteményt). További kapcsolata Békés megyével az, hogy 1877-1879-ig a békéscsabai polgári leányiskolánál tanított. 1880-ban magyar numizmatikából, heraldikából és ősrégészetből doktori oklevelet szerzett, 1881-ben a Magyar Nemzeti Múzeum éremés régiségtárába került, ahol 1901-től igazgatóőr lett. Közel félszáz numizmatikai írása alapján Réthyt az első világháborút megelőző három évtized legjelesebb magyar numizmatikai szakértői közé sorolhatjuk. Haláláról minden számottevő szakfolyóirat és néhány külföldi lap is megemlékezett. (A bibliográfia nem említi Schöpflin Aladár: Réthy László c. írását a Nyugat 1914. évf. 23. számából.) Másik éremtani szakírónk a békéscsabai születésű Kerényi András (1909-1961). Huszár Lajos az 1961-1962. évi Numizmatikai Közlönyben fő helyen közli nekrológját és húsz tudományos dolgozata felsorolását. Két, megyénket érintő közleménye jelent meg. A Numizmatikai Közlöny 1939-1940. évi számában az eleki éremleletről, az 1949-1950. számban egy Sarkad környéki bizánci leletről. Kerényi a budapesti Tudományegyetemen szerzett doktori oklevelet régészeti tárgyakból és 1939 óta dolgozott a Magyar Történeti Múzeum Éremtárában. A magyarországi leletek barbár éremanyagának teljes feldolgozását szándékozott elvégezni, de halála megakadályozta ebben. Más megyei vonatkozások a bibliográfiában: utal a Békéscsabai Függetlenség 1917. okt. 7-i számára, ahol cikket közöltek a csabai művésznő Tokajiné Borbély Gizelláról, a Művészet 1965. 6. száma pedig a pusztaföldvári születésű Kiss Nagy Andrásról. Az Orosházáról elszármazott híres bútorkészítő Thék Endréről készített emlékérmet Teles Ede, melyet a Budapest c. folyóirat 1947. évi száma közölt. A ma élő Békés megyéből elszármazottakat - ismereteink szerint - Gémes Balázs és Szórádi Zsigmond képviseli egy-egy írással. A kötet anyagát 1973-ban zárták le. Azóta Az Érem c. folyóirat 1975/2. számában olvashatunk a bekésszentandrási születésű, Békéscsabán élő Mladonyiczky Béla éremművészeti munkásságáról, az 1976/1. számban Gulyás Mihály - Koszorús Oszkár társszerzők a Bárcák szerepe az orosházi baromfifeldolgozó telepen c. írásukat tették közzé. Nem szerepel a bibliográfiában az 1971-től megjelent Az Orosházi Juhász Balázs Gyűjtőklub Közleményei, melynek minden számában van magyar érmészeti cikk, de nem szerepel több olyan írás sem, melyet a Numizmatikai Közlöny felvett a Sajtófigyelőtől kapott anyagok közé. A bibliográfiában keresve nem találjuk meg két Békés megyei művészünket, róluk Szigeti István írt a huszadik század magyar éremművészeket bemutató sorozatában. A gyulai születésű és itt élt Técsy László szobrász- és éremművészünkről Az Érem 1958/9., az Aradról Békéscsabára, később Thék Endre budapesti gyárába, majd Amerikába került faszobrász Kilényi Gyuláról Az Érem 1963/23. száma ír önálló cikket. A nagy munka hiányosságai ellenére azonban mégis remélhetjük, hogy hozzájárul éremtani kutatásunk megújulásához. 268