Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 2. szám - SZEMLE

a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezete első elnöke, az Országos Közművelődési Tanács egyik vezetője. Szerkesztette az Embernevelés című folyóiratot. Nagy lendülettel látott hozzá a demokratikus köznevelés megszervezéséhez. Három évtized elmúltával már megállapítható, milyen jelentős helyet foglal el a magyar szocialista művelődés történetében. Széles körű pedagógiai szervező tevékenysége közben következett be halála 1948-ban. Válogatott pedagógiai művei halála után 1966-ban jelentek meg. Önéletrajza Az egyszerűség útja címen 1970-ben került a könyvpiacra. Mérei Ferenc pedagógiai felfogása kimunkálásakor Kemény Gábortól vette át azt a gondolatot, hogy az általános iskolai oktatásba be kell vezetni az emberről szóló egyetemes tantárgyat, amely egyaránt tárgyalja az emberi nem biológiáját, pszichológiáját és szociológiáját is. Ebből a Kemény Gábortól származó gondolatból keletkezett Az ember élete című tankönyv. Kemény Gábor Szabó Ervinről, példaképéről készült monográfiáját 1938-ban írta, olyan időpontban, amikor semmi reménye sem lehetett arra, hogy műve nyomdába kerülhessen. Arra azonban mégsem lehet magyarázat, hogy a felszabadulás után is majdnem harminc évnek kellett eltelni, mire műve az olvasók kezébe kerülhetett. Az igaz, hogy Szabó Ervinnel, a szociológussal 1919 után alig foglalkoztak az ellenforradalmi Magyarországon, viszont Szabó Ervin világos társadalomlátását, amellyel társadalmunk fejlődését bírálólag értékelte, a felszabadulást követően már nem nélkülözhették a magyar társadalomtudomány művelői. Kemény Gábor azon kevesek közzé tartozott, aki már a harmincas években kialakított társadalomfelfogásában egy marxista megalapozottságú társadalmi koncepciót. Szabó Ervintől vette át azt az új látásmódot, komoly elszántságot, amely hozzásegítette a hazai társadalmi fejlődés marxista bírálatához. Most megjelent könyvében Kemény Gábor rámutat arra, hogy Szabó Ervinnek oroszlánrésze volt abban, hogy a XX. század első két évtizede Magyarországon is elindította a társadalomfejlődés gondolatát. A most megjelent monográfia rávilágít arra is, hogy országunkban a történetszemlélet szocialista dialektikus felfogásának kialakítása döntően Szabó Ervin érdeme. Társadalomszemlélete nem választható el új történelemszemléletétől. Szabó Ervin volt az - hangoztatja Kemény Gábor -, aki 1848-1849. romantikus felfogása történetéből új, eddig ismeretlen adatokat, lényeges megállapításokat mutatott fel. Szabó Ervin mérte le először történetírásunkban dialektikusan a köznemesség és parasztság társadalmi súlyát és szerepét. Meglátása szerint a múlt század közepén a magyar parasztság proletársorban élt, a köznemesség is a maga módján szintén proletarizálódni kezdett. Szabó Ervin - írja le könyvében Kemény Gábor szállt szembe elsőnek a magyar nemesség 1848-as önkéntes „lemondásának" legendájával, hiszen a forradalmi országgyűlés megmentett mindent a nemesség számára, ami egyáltalán menthető volt. Ez a „forradalmi" országgyűlés rettegett a parasztoktól, irtózott a radikalizmustól. Értékes része a tanulmánynak az is, amely Szabó Ervin emberi tulajdonságait rajzolja meg: Szabó Ervin nagytehetségű elméletalkotó volt; egyike volt - még európai viszonylatban is - a legnagyobb szocialista teoretikusoknak, komoly mérlegelője a távoli és itthoni társadalmi mozgalmaknak és éles szemű kritikusa mások és önmaga politikai nézeteinek. Kemény Gábornak - szemben Jászi Oszkárral az volt a véleménye, hogy Szabó Ervin nem volt szindikalista, csupán határozott ellenzője az európai parlamenti kompromisszum-módszereknek. Szabó Ervin korán felismerte, hogy a reformizmussal az osztályharc gondolatát osztálybéke-szeretetté változtatják és levonta ebből a megfelelő következtetéseket. Valószínűleg ezek a felismerések okozták, hogy nem játszhatott tevékeny szerepet a magyar Szociáldemokrata Párt politikai-szervezeti életében, de annál mélyrehatóbb volt nevelői küldetése. Igazi szocialista embernevelő volt. Elsősorban a szellem embere. Könyvtári munkáját is a szocialista embernevelés szolgálatába állította. Magasabb nézőpontból szemlélte a művelődés korabeli megnyilvánulásait. Szabó Ervin életeleme volt - akárcsak Kemény Gáboré -, hogy másokkal is megossza széles körűt udását. (Magvető Könyvkiadó, 1977.). 266