Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)
1978 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Nagy György: Beszédes József és a Körös-vidék
A Malom-csatorna Buttyin felett, a berindai trachit-tufa kúp tövében ágazik ki a Fehér-Körösből. Itt a Fehér-Körös medrében mintegy 40 m széles fenékgát (3. kép) duzzasztja fel a folyó vizét, s egy a balparton épült, 4 111 széles nyílású fából készült vízosztómű (4. kép) juttatja be a 2-5 m 3/s vizet a Malom-csatornába. E művek eredeti állapotukban maradtak fenn. A csatorna (5. kép) a kitorkolás után Buttyinnak, majd Berzának tart, a terrasz szélét érinti is a két hely közt, de azután eltávolodik attól. Berzánál a Hódos patakot veszi fel a csatorna. E ponttól a terrasz tövében halad, egészen Borosjenőig, a rovinai terrasz szélét át is metszi. Algyesd mellett a Csungány, Monyoró mellett a Járkos patak ömlik a csatornába. E patakok azonban csak nagyobb esőzések idején szállítanak vizet. A csatorna jobbparti töltésébe, annak biztonsága érdekében több túlfolyó surrantót építettek be, hogy az 5 m 3/s-nál nagyobb víztömegek károkozás nélkül eltávozhassanak, s a régi vízfolyásokon és ereken a Fehér-Körösbe juthassanak. Szöllős község keleti oldalán a Csigér, nyugati oldalán pedig a Matkó-patakok keresztezik a csatornát. A Malom-csatornát előbb felül, majd alul vezették át a Csigéren. A bujtatót, mely eredetileg 30 m hosszú volt, 1972-ben 100 m-re bővítették, a Csigér patak szabályozási munkálatai során. A Malom-csatorna hossza 91,8 km, esése 50 111, melyből 27,2 m-t a malmok használtak fel 15 zsilip révén. (6. kép.) A Malom-csatorna alsó szakaszaként a Csohos-ér medrét használta fel, s ezzel együtt Varsándnál vezette vissza a Fehér-Körösbe (7. ábra). A Malom-csatorna útjában 2 tavat is táplál. Bokszegnél keresztül folyik a bokszegi halastavon, a rovinai tóval nincs közvetlen kapcsolata, annak vízutánpótlása az altalajon át történik. A Fehér-Körös Arad megyei szakaszának rendezése az alsó folyószakaszok menti érdekelteket is munkára serkentette. Az 1855. évi árvíz nyomán a városok mellől elvezették a vízfolyásokat, megépítették a Gyula-Békési nagy átvágást. Gyula, Békéscsaba és Békés így élővíz nélkül maradtak. Az 1863. évi aszály idején különösen egészségügyi szempontból vált tarthatatlanná a helyzet. A kö240
