Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)
1978 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Gyetvai Péter: Kishegyes újratelepítése Békésszentandrásról 1769-ben
KISHEGYES ÚJRATELEPÍTÉSE BÉKÉSSZENTANDRÁSRÓL 1769-BEN GYETVAI PÉTER Kishegyes az egykori Bács-Bodrog vármegyében fekszik, a Szabadkáról Újvidékre vezető vasúti főútvonal mentén, majdnem a középtájon. Jelenleg Jugoszláviához tartozik és neve Mali Idjos. Az 1913. évi Helységnévtár szerint 6135 magyar lakosa volt és határa 14,125 kat. h.-at tett ki. Az 1930. évi népszámláláskor 6786, 1942-ben pedig 6561 fő volt a lakosság száma. 1 A középkorban (1476) két falu volt a helyén: Nagy-Hegyes és Kis-Hegyes. Szerepelnek Csongrád vármegye 1520-1522-i dézsmalajstromaiban. Lakossága akkor is teljesen magyar volt. 1579-ben már délszláv lakosok lakták. A török defterek mindkét falut említik: Kishegyest 1590-ben 18 adózó házzal, Nagyhegyest 1580-ban 17, 1590-ben 27 házzal. 2 1650-ben a kalocsai érsekségnek tized címén Kis-Hegyes 9, Nagy-Hegyes pedig 24 forintot fizetett. 3 A török idők végére mindkét falu elnéptelenedett újra, mint Bácskában annyi más község is. A felszabadító háborúk után a bécsi haditanács, majd a Magyar Udvari Kamara bérbe adta a „pusztákká" süllyedt egykori falvak határait. 1737-ben Mali (Kis) Hegyest a szomszédos Verbász helység bírója bérelte, Veliki (Nagy) Hegyest pedig Túrja község. 1740-bcn a péterváradi határőrség használta a két pusztát. 4 1763-ban Veliki Hegyes bérlője: Raskovitz Dávid a kincstárnak (a Kamarának) 600 frt-ot fizetett, Mali Hegyes bérlői: Bogdanovics Mihály és Lázár újvidéki polgárok pedig 500 fit -ot. 5 1769-ben Nagy Hegyest még mindig Raczkovics Dávid, akkor már Újvidék szab. kir. város bírója (polgármestere) bírta 750 frt-ért, azzal a föltétellel, hogy ha ez a puszta is telepítésre kerül, akkor fél év alatt kiüríti. 6 A kincstárnak érdekében állott, hogy a hadi jog alapján reá szállt hatalmas alföldi rónaságokat benépesítse, ezáltal a közjólétet is előmozdítsa, de a területek után nagyobb bevételre tehessen szert. A dunai, a tiszai, a marosi határőrvidékek zárt területek voltak, hova újabb lakosságot csak a határőrvidék feloszlatása (1750) után engedtek be. A Tisza nyugati (bácskai) partjára magyarság költözött be, s magyaroknak lett kijelölve ugyanezen időben a bácskai Duna-Tisza közének középtája is, míg a külföldi németeket elsősorban a terület nyugati tájaira telepítették. De itt is voltak már előbb teljesen magyar községek: Bezdán, Bácskertes, Csonoplya, Gombos, Nemesmilitics, stb. A középső területeknek magyarokkal való benépesítése ügyére döntő hatással volt Cothmann Antal udvari kamarai tanácsosnak 1763. évi helyszíni szemléje és utazása. 7 Már 1756-ban és 1757-ben is járt a bácsi kamarai kerületben, mint kamarai biztos. 8 A bácsi kamarai kerület pusztáinak benépesítéséről szóló fontos jelentését Pozsonyban 1763. december 28-án keltezte és 1764. január 20-án nyújtotta be a Kir. Magy. Udvari Kamarai Tanácshoz. 9 Mellékletként felvette az 1763. február i-én kelt 3 oldalas királyi leiratot a kiküldetésről 1 0, amit a Kamara 1763. február 11-én közölt vele azzal, hogy a tavasz beálltával kelljen útra. 1 1 A jelentés naplószerűen rögzíti az útvonalat. Csak 1763. április 25-én indulhatott el és május 10-én érkezett le Apatinba, ahova maga Redl Ferenc József bácsi kamarai adminisztrátor (jószágkormányzó) is átjött Zomborból. 1 2 Utána bejárta a különböző községeket, s tapasztalatait gondosan feljegyezte. 1 3 Pacsér (ő Bacsért ír) pusztáról Szent Máriára (Szabadkára) menet tesz a mi szempontunkból egy fontos észrevételt. Megállapítja, hogy Csonoplyától Szegedig közben csak egy helység van: Szent Mária, de más község nincs. Ez kb. 5-6 postai mérföldnyi távolság, ami a katonaságnak is terhes. Ezért a „királyi úton", vagyis az országút mentén célszerű lenne két falut 224
