Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Szénászky Júlia: Egy újkőkori szobor töredéke

EGY ÚJKŐKORI SZOBOR TÖREDÉKE SZÉNÁSZKY JÚLIA A régészeti emlékekben rendkívül gazdag Battonya másik lelőhelyéről származik egy agyagszobrocska, amely a Parázs-tanya mellett emelkedő telepnek ma már szinte szimbólumává vált. Ez a nagy kiterjedésű újkőkori falu a Száraz-ér egyik kanyarulatában, Tompapuszta északi felében fekszik. A víz által sohesem pusztított magas part kiválóan alkalmas volt a megtelepülésre. Az első lakosok 5000 évvel ezelőtt költöztek ide, amint ezt az 1975-ben megkezdett ásatások bizonyítják. A telep hosszú életű volt, a lakosság hosszabb ideig meg tudta tartani szállását, nem kényszerült arra, hogy a korábbi időszakokhoz hasonlóan, valószínűleg a termőföldek kimerülése miatt elvándoroljon. így a jó természeti adottságokhoz a termelésnek, és ennek megfelelően a társadalmi felépítésnek az a magasabb foka párosult, melyen a föld termőképességét megtudták őrizni, falujukat helyben meg tudták újítani. A hosszú időn keresztül itt élő lakosság emlékei ugyanis egymásra halmozódtak. Az időről-időre elöregedett, leégett házakat lebontva újabb és újabb épületeket emeltek egymás fölé. Az ilyen felépítésű telepeket telleknek nevezzük. Ez a települési forma Mezopotámiából származik, legészakibb előfordulása éppen az Alföld déli és középső része. Különlegesen érdekes egy-egy ilyen település feltárása, hiszen itt egymás fölött az egymást követő korszakok leleteit találjuk meg, azaz itt el tudjuk dönteni, hogy milyen leletek jellemzőek egy-egy szűkebb korszakra, a neolitikum egyre pontosabb időrendi egymásutánját, kronológiáját figyelhetjük, majd állapíthatjuk meg. A Parázs-tanyai teli az Alföld legkorábbi telijei közé tartozik, már a középső neolitikum kezdetén megjelent itt az ember. Különösen kedvező helyen, a Száraz-ér, akkor még bővizű, élő Maros-ága nemcsak megélhetést, vizet biztosított számukra, de kiváló közlekedési utat is, melyen sokrétű kapcsolatokat építhettek ki a Bánát és Erdély déli eredetű népességével. Ezt a kapcsolatot számos lelet bizonyítja, a fenti területekről származó import tárgyak, valamint a szomszéd népek hatására kifejlődött kerámia-készítési technika, edényformák, és díszítések. A bemutatott kis női szobrocska is ezt a déli kapcsolatot mutatja. Nézzük meg közelebbről! (1-2. kép) A 9,3 cm magas töredék vörösre átégett anyagból készült. Teste lapos, elől két kis dudor jelzi a mellét. Karjait a test mellé zárja, keze kinyújtott ujjakkal ölében nyugszik. Feje és lábai letörtek, azokat nem sikerült megtalálnunk. Valószínűleg kis zsámolyon ült. A zsámolyon, trónuson ülő istenség, mint a vallási élet minden jelensége, földi viszonyok tükröződéseképpen magyarázható. A valóságos társadalomban kialakuló tagozódás jelen esetben a szobrocskán is mérhető, a szoborban megszemélyesített ülő istenség alapján a közösségből kiemelkedő vezetőre lehet következtetnünk. Jelentősége ennek a szobrocskának az eddig mondottak mellett korában van, hiszen trónuson ülő szobrokat eddig csak a késői neolitikumból ismertünk, ez pedig jól megfigyelt középső neolitikus rétegben került elő - így a benne nyomon követhető társadalmi változás is korábbra kell helyeznünk azaz megindulásával már a középső neolitikum folyamán számolnunk kell. A Battonyán előkerült arcos edényeken is láthatjuk, hogy plasztikáikon a valóságban is meglévő viseletet ábrázolják. Ezen a szobron ebből a szempontból a karján lévő két kis dudort kell alaposabban szemügyre vennünk. 222