Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Zsigmond Gábor: Botanika és társadalombölcselet Tessedik Sámuel munkásságában

magjához, a községhez érve, Tessedik ismét a botanikát használja fel és a község társadalmának faiskolai rendbe való átalakításáról beszél. Ami az egyén nevelési, pedagógiai formálását illeti, Tessedik ezt a folyamatot a gyümölcsfa termővé fordításához hasonlítja, itt jut el végül az emberi viszonyok szabályozására hívatott adminisztratív szempontokhoz. Tessedik okfejtésének következetessége arra utal, hogy a különböző tudományos módszerek együttes - pontosabban egymásból fakadó - alkalmazása nem esetleges, nem is ötletszerű. Sőt, az alkalmazás nem valami távoli, elvont célt, hanem nagyon is gyakorlati és közeli célt szolgál: a természet tudatos átalakítását, hasznosítását, ezek révén pedig az ember és társadalom átalakítását. Ugyanakkor Tessedik nem is azért ötvözi az orvostudomány, botanika, gazdaságtudomány, pedagógia és az ún. politikai tudomány új és a XVIII. század politikai gondolkodását is alapvetően meghatározó eredményeit, mert ezek a természet és az ember megismerésének legfrissebb és egzakt ismereteit nyújtják. Számára ezek a kutatási irányok és szemléleti módok az életével és pályájával szorosan összetartozó tapasztalatok. Erről tanúskodik életrajzának egy részlete: „Szüleim már a legzsengébb koromban kerti munkához szoktattak és oly nagy kedvet ébresztettek lelkemben a kertészet és gazdászat iránt, hogy azokat egész életemen át sok és fontos teendőim között is nagy szenvedéllyel űztem s 77 éven keresztül legkevesebb tizenötezer vadoncot és oltványt neveltem magból s terjesztettem el szerencsésen, különösen a gyümölcsfákban szegény Alföldön".

2 A botanikai kutatás és a kétkezi kertészkedés velejárója az a tudományszemlélct, amely nem a kivételességet és a rendkívülit látja a tudomány értésében és művelésében, hanem azt a mindennapokkal köti össze, nem választja el a gyakorlatias, józan észtől. Tessedik azt vallja, hogy maga az élet kínálja a tudományos ismereteket és összefüggéseket. Debreceni kollégiumi évei alatt Tessedik európai szintű és igényességű tudást szerez, mégis döntő fordulatot hoz életébe kétéves ösztöndíja Erlangenben. Tessedik szemléletét és tudományos felfogását mi sem jellemzi jobban, mint az Erlangenben töltött idő kihasználása és az ismeretszerzés módja. Nagy szorgalommal sajátítja el az egyetemen az újabb tudományfejlődés eredményeit, főként az orvostudomány és az anatómia érdekli, egyúttal növekvő ámulattal figyeli Erlangennek, mint fiatal városnak fejlődését. Erlangen tulajdonképpeni városi története nem sokkal Tessedik érkezése (1763) előtt kezdődik. Erről így ír: „Midőn Franciaországból kiűzték a hugenottákat, kik között oly sok kitűnő kézműves, gyáros és művész találtaték, akkor a bölcs porosz király Frigyes, a beyruthi őrgróf és más okos fejedelmek kiküldték embereiket Franciaország határára, hogy azok száműzött hitrokonaikat vendégszerctőleg fogadják s útjokban segítsék; aztán adtak nekik szabadalmakat, házas telkeket, melyeken mesterségeiket kényelmes békében folytathatták. És minő nagy virágzásnak indultak ezek az országok! Én gyakran csodálkozom az ezelőtt oly jelentéktelen Erlangen városkán, mely francia menekült művészek és gyárosok szorgalma és bölcsen berendezett egyetem által oly puszta homokos földön oly rövid idő alatt, 1743-tól Németországnak egyik legvirágzóbb, legegészségesebb és legszebb városává emelkedett. De fájdalom, az én hazámban még a mai napig (amidőn azt írom) titkos irigység és ellenszenv uralkodik idegen művészek, gyárosok, és kézművesek iránt, kivált a falvakon".

3 Erlangen nem annak városi fejlődésnek mintája, amelyre egyébként a legtöbb nyugateurópai város példa lehetne. Erlangen a vállalkozás, áttörés, a kockázatvállalás és a tudatos tervezés példája, néhány évtized múltán pedig a siker példája. Erlangen gyors felemelkedésében nagy szerepet játszik a város által 1743-ban (azaz Tessedik megérkezése előtt húsz évvel) alapított egyetem. Az egyetem az 1737-ben létesített Göttingen-i egyetem példáját követi, célja a sajátos német tudományeszmény, a „Wissenschaft" oktatása. Bár Göttingent általában 203