Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)
1978 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Cserei Attila: A marxizmus-leninizmus, mint a szocialista hazafiságra és internacionalizmusra nevelés elméleti alapja
elszakítva fogjuk fel. Nyilvánvalóan ebben az esetben a nacionalizmus megnyilvánulásával van dolgunk. Már a kapitalista társadalomban sem tud egy nép izoláltan fejlődni, a szocializmusban pedig törvényszerű, hogy minden szocialista ország csak a baráti országok kulturális, technikai, tudományos eredményeinek átvételével képes gyors, egyenletes fejlődésre. Szocialista társadalmi viszonyok között a nemzetek szoros, testvéri együttműködésben növelik gazdasági potenciáljukat és kulturális színvonalukat. A múlt előítéleteinek leküzdésében nagy szerepe van a múltból örökölt egyenlőtlen gazdasági és kulturális feltételek felszámolásának. Ismeretes, hogy a szocialista országok gazdasági színvonala közeledik egymáshoz, és ez a korábban elmaradott országok, népek megsegítésével valósul meg. Ennek a tényezőnek a hatásosabb tudatosítása hozzásegít a nacionalista érzelmek felélénkülésének elkerüléséhez. A nacionalizmus elleni harc egyik legfontosabb feltétele ezért a szocialista országok népeit összefűző barátság, együttműködés gyakorlati erősítése és folyamatos, színvonalas propagálása. Korunkban a társadalmi haladás meghatározó jellemvonása mindenekelőtt e folyamat fokozódó nemzetközivé válásában található meg, amely a forradalmi erők közötti együttműködés és kölcsönös egymásrautaltság erősödésében fejeződik ki. A társadalmi haladás fokozódó internacionalizálódása mellett ugyanakkor megfigyelhető a forradalmi fejlődés differenciálódásának erősödése is. A haladó erők a legkülönbözőbb feltételek között tevékenykednek, cselekvési körük kiterjed a föld valamennyi területére, országára, ahol jelentős különbségek figyelhetők meg a társadalmi, a gazdasági-politikai és a nemzeti fejlődésben. „Minden nemzet eljut a szocializmushoz - hangsúlyozza Lenin -, ez elkerülhetetlen, de nem teljesen egyformán fognak eljutni, mindegyik sajátos vonást kölcsönöz majd a demokrácia ilyen vagy olyan formájának, a proletárdiktatúra ilyen vagy olyan válfajának, a társadalmi élet különféle területein végrehajtott szocialista átalakítások ilyen vagy olyan ütemének. Nincs semmi, ami elméletileg nyomorúságosabb és gyakorlatilag nevetségesebb volna, mint ha valaki a jövőt ebben a tekintetben, „a történelmi materializmus nevében", egyhangú szürke színnel akarná megrajzolni." 8 A társadalmi fejlődés egyetemes törvényszerűségei tehát specifikus nemzeti feltételek között jelennek meg, ez elkerülhetetlenné teszi a nemzeti és a nemzetközi közötti összefüggés folyamatos figyelembevételét, a két kategória kölcsönhatásából adódó általános és konkrét feladatok elméleti, politikai és gyakorlati átgondolását. A marxizmus-leninizmus és a burzsoá ideológia közötti harc is egyre inkább koncentrálódik e probléma osztályérdekektől meghatározott felfogására és propagálására. A különböző nemzetek burzsoáziája közötti kapcsolatokat alapvetően az éles konkurenciaharc, a rejtett vagy nyílt összecsapások jellemzik ma is, azonban e fő tendencia mellett, - amely a kapitalizmus belső természetéből fakadó alapvető törvényszerűség - megfigyelhető egy ezzel bizonyos mértékig ellentmondó folyamat a burzsoá országok kapcsolataiban: az imperialista erők fokozódó egységtörekvése, összefogásuk a világ forradalmi mozgalmai ellen. A nemzetközi burzsoázia legreakciósabb erői minden eszközzel fellépésük egyeztetésére törekedve igyekeznek meglassítani a társadalmi haladás folyamatát. A szocialista országok, a kommunista mozgalom és a felszabadító mozgalmak ellen - erre tények sorozata hívja fel a figyelmet - az imperializmus, mint egységes, szervezett erő lép fel napjainkban, amely az osztályharc fő területein - gazdasági, politikai és ideológiai síkon egyaránt - egységes, egyeztetett politikát folytat a világ valamennyi térségében. „Ma, amikor a kommunista világmozgalomnak nincs központja vagy vezető pártja, amikor a testvérpártok önállóan határozzák meg taktikájukat és stratégiájukat, különös 196