Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 2. szám - HETVENÖT ÉVE ALAPÍTOTTÁK A TEVAN NYOMDÁT - Vadas József: Kozma Lajos: A Kner-villa Gyomán

bításának ellenállva a regi, a tizenhét-tizennyolcadik századi betűk szépségében és használhatóságában hitt. „Úgy éreztük, hogy a különféle szélsőséges jelenségek oka az, hogy ámbár nagyon sokat emlegetjük a múltat, igazi kapcsolatunk a magyar múlttal nincsen. Nem ismerjük eléggé régi, igazi értékeinket... Ennek a felismerésnek a következtében határoztuk el, hogy megkíséreljük visszanyúlni a múltba... 1918 nyarán megterveztük, hogy kiadunk egy magyar klasszikus sorozatot... Azt terveztük, hogy ezeket a köteteket... fába metszett díszekkel fogjuk illusztrálni, amelyeket Kozma Lajos alkotott volna meg, a régi magyar könyvdíszek tradíciójának felhasználásával" - írja Kner Izidor, az eseménytörténeten túl szellemi kapcsolatuk hátterét is megvilágítva. Furcsa paradoxon, de tény, hogy egy kedvezőtlen történelmi fordulat, a Tanácsköztársaság bukása segíti terve - mármint a Kner-Kozma együttműködés - megvalósulását. Kozma számára ugyanis ekkor végképp nem marad más műfaj, mint a grafika. Egész sor könyvet tervezett, amelyekkel nemzetközi kiállításokon is sikert aratott; s nemcsak címlapokat alakított ki, de levelezőlapot, újévi kártyát, díszítőelemeket is, amelyeket mások más könyveihez is fel lehetett használni. E könyvdíszek külön - kétnyelvű - mappában jelentek meg. Jelezve: a művész Kozma és a megbízó Kner Nyomda között munkatársi kapcsolat szövődött. Éppen az építkezés idején, 1925-ben jelenik meg Kner Imre előszavával Kozma Lajos kitűnő emblémáit bemutató szignetkönyve. Ezzel máris visszatértünk a gyomai villához. (Az épület.) Az építész Kozma egyik első műve éppen a Kner-ház volt. Nemcsak adott tehát, azzal, hogy megtervezte a villát, de kapott is: lehetőséget a munkára. Persze, hogy nyomot hagyott rajta a grafikus Kozma. Az a művész, aki a XVII-XVIII. századi nyomdászat eredményei, s egyáltalán az akkori képzőművészet alapján alakította ki a fentiekből következően Kozma-barokknak nevezett stílusát. Nehéz idő volt ez; az akkori Magyarország politikai légköre miatt. A neobarokk ízlés dominált, amellyel a társadalom lcgreakciósabb osztályai próbáltak hatalmuk szimbólizálására megfelelő reprezentációt kialakítani. A tervezés lehetőségétől megfosztott Kozma számára nem volt mód a nyílt szembefordulásra. Ahhoz, hogy szakmáját folytassa, bizonyos fokig igazodnia kellett a körülményekhez. Ennek az igazodásnak a legjellegzetesebb megnyilvánulásai azok a dús aranyozású és cifraságokkal elhalmozott enteriőrök, amelyeket a leggazdagabbak számára készített. De Kozma lázadt ez ellen a pompázó barokk ellen. Grafikáiban soha nem tudott azonosulni vele, s az idő múltával fokozatosan egyszerűsítette formanyelvét. Ebben az egyszerűsítésben a népművészet tanulmányozása - megoldásainak felhasználása - is segítségére volt. A Kncr-villa jól szolgálta Kozma magára találásának körülbelül egy évtizedig tartó folyamatát. Gyomán nem kellett előkelő miliőt vagy proccos külsőt tervezni. Ellenkezőleg: ha a Kozma és Kner közti levélváltást megnézzük, az derül ki belőle, hogy Kozma elképzelései még mindig barokkosabbak, mint amire a Kner Nyomda jövedelméből (s ízléséből) futná. „Attól félek, - írja 1925. január 26-i levelében Kner Imre -, hogy az egész terv túlságosan luxuriózus és vele háztartásunk költségei és adminisztrációja, kezelése nagyon meg fog növekedni..." Majd alább, a nyomaték kedvéért, a szép terv feletti örömét ellensúlyozandó, aggodalmasan hozzáfűzi: „Az egyetlen, amitől félünk, az az, hogy nem lehet majd a költségek arányai miatt megvalósítani..." Ezért - s a praktikusság okából is - néhány egyszerűsítést javasol Kozmának. Ha összevetjük az eredeti tervrajzot és a megépült épületet (akár a korabeli fotók alapján), akkor nyilvánvalóvá válik, hogy néhány részlet valóban módosult. Az utca felőli homlokzat ba190