Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Molnár Ambrus: Adatok Szeghalom határának XVII. századi történetéhez (Kiskároly)

A többiekével megegyező rendtartás azt jelentette hogy az őszi vetésekből megadták a földesúri kilencedet, tavasziakból semmit nem adtak. Minden házas ember karácsony táján egy tyúkot tartozott adni. (Ez volt az ún. „Karátson Tyúkja") Minden családtól járt esztendőnként az úgynevezett „Karátson Fája". Ez bizonyára az uradalomhoz tartozó valamelyik közeli erdőből egy szekér fának a várba való beszállítását jelentette. A jobbágyi szolgáltatások tűrhető mértékéből is nyilvánvaló, hogy csupán néhány évvel az összeírás keletkezése előtt szállották meg újra régi lakói falujukat. A Kunságba elment jobbágyok megemlítése mutatja, a XVII. században a folytonos létbizonytalanság miatt szinte általánossá vált migráció folyamatának kezdetét. Az újra letelepült jobbágyok, a két-három kedvezményes év eltelése után. újabb és nagyobb mértékű kedvezmények reményében más helyre költöztek. Amíg tehát Szeghalom közelében, Károlyban az 1630-as években íyra megindult az élet, benépesült a falu, a szeghalmi határ továbbra is pusztán, s nagyrészben megműveletlenül állott. Az előbb idézett urbárium ugyan megemlékezik a ,,Puszta falu helyek" között Szeghalomról is, megjegyezvén, hogy „Szántó földe, széna réte, halászó, vize elegendeő. Erdeje vagyon kevés." Ugyanígy említi a szomszédos Csökmő, Darvas lakatlanul álló helységek határát is, melyen szántóföldek és széna rétek vannak. Darvasnál megjegyzi az összeírás, hogy: „DarvasiJó Mihály Gyarmaton Nadányi Zsigmond alatt lakik."

6 Ezek a bejegyzések természetesen azt jelentették, hogy a tiszttartóknak gondjuk volt a lakatlan faluk határában levő szántóföldekre és kaszáló rétekre, illetve azoknak jövedelméről is számot kellett adni. Az 1635. évi urbáriumnak is egyik külön pontja rendelkezik ,,az pusztákrul való rendtartásra!. .." Ezekben az években a Károllyal szomszédos Környe nevű falu, melynek határa jelenleg szintén a szeghalmi határ egyik része, lakott hely volt, mert a szeghalmi legelőn „azon sajtot melly apásztoroktul való" volt, a környeiek vették meg 3 tallérért. A szeghalmi határhoz tartozó szántható területeken pedig ugyanebben az időben Füzesgyarmaton lakó emberek szántanak és vetnek pénzül fizetett árenda ellenében.

7 1642-ben - miután többszöri betelepítési kísérlet sikertelen maradt - a Csákyak Szeghalmot zálogba adták Nadányi Mihálynak 700 ezüst tallérért, azzal, hogy „Nadányi Mihály Ur és két ágon lévő maradeki szabadon bírhassák és élhessék azon Praediumot usque ad tempus redemptionis azon Szeghalmi Keresnek harmad részin kívül, melyet maguk számára reserváltunk és tilalmasban tartjuk, úgy, hogy valamikor Praefcctusunk, vagy Udvar Bíránk meg akerják halásztatni, szabadon tselekedhessék.. ,"

8 Visszatérve az újratelepült Károly helység lakóinak további helyzete vizsgálatához, megállapíthatjuk, hogy az egész körösszegi uradalom és különösen helységünk, viszonylag békés életét 1635-1641 között Által János udvarbíró kegyetlen és garázda magatartása zavarta meg. A panaszok az erőszakos udvarbíró ellen már az 1630-as évek vegc'n elkezdődtek. Kivizsgálásukra és tanúkihallgatásokra csak 1641-ben került sor. A hűtlen udvarbíró ellen szóló terhelő bizonyítékokat és vallomásokat Bihary János kulcsár gyűjtötte össze és terjesztette föl a földesúr elé. Ezek között van az a megállapítás is hogy a körösszegapáti majorsági földön termett 800 kereszt búzából az udvarbíró elszámolása szerint csak 456 váradi „nyolezas" szemtermés lett, holott szavahihető emberek állítják, hogy a keresztenként az a búza az egy váradi nyolezast bizonyára megadta. Az udvarbírót terhelő mulasztások megállapításai között többször szerepelnek utalások a szeghalmi határon termelt veteményekről való elszámolások hiányosságaira is.

9 A majorsági földek terméséből, vagy a puszta faluhelyek jövedelméből való sikkasztás csupán a földesúr kára lett volna. Nagyobb baj volt azonban az, hogy a jobbágyokkal szembeni kegyetlen magatartás miatt a lakosok szökdösni kezdtek és az elnéptelenedés veszélye fenyegette az uradalmat. Az udvarbíró dolgában a károlyi tekintélyes jobbágyokat is kihallgatták. Ezek közül néhány embernek a vallomását szószerint közöljük, mert nemcsak az udvarbíró ügyét ismerhetjük meg ezekből, hanem ezek a vallomások bepillantást engednek a kor bonyolult helyzeteibe. Herczeg Antal károlyi jobbágy eskü alatt tett vallomása: ,,.. .azt tudom, hogy az Által János szidalmazásáírt mód nélkül való verései miatt ment el Károlyból Nagy Pál, az szerént Szolga János és Tar Albert. Sőtt hogy most Szolnokban voltam, azt mondotta az Török Úr, benne még az Tisztbe Által János, mert azt mondják az jobbágyok, hogy hazajönnének, ha tülle haza mernének jönni. Magamnak is egy szolgáját az kaszállás helybül elhozatta, az melly szolgámnak 13 tallért adtam, körösszegiektiil a tömlöczbül elszaladott 121