Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)
1978 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dömötör Sándor: Miscellanea Békésiana
csegei rektor távozott. 2 5 Bár a csökmői csíny idején már 50-60 eves ember volt, lehet, hogy azonos a berekböszörményi nótáriussal, aki verseket is faragott, nemcsak a lúdtollak pennáit. A szerzőséget nem látjuk bizonyítottnak: a versezet alatti név sok esetben a másolóra és nem a szerzőre utal. Zilahi Jánosnak, a debreceni kollégium könyvtárában fennmaradt egy kéziratos verseskönyve, 28 amelyből megtudjuk, hogy Szalacson 1756. május 21-én első esztendei rektorságában búzája elfogyván, egy úri ember számára verseket írt - nyilván honoráriumért. 2 7 Versei közé a kis füzetbe „Szívós János versei" címmel beírt egy tréfás versezetet, amelyet ,,A kecske és a hajdú" címmel Molnár Pál adott ki 1942-ben egy debreceni antológia lapjain e rövid megjegyzéssel: „Szívós János berekböszörményi nótárius volt." 2 8 A két versezet igazolja, hogy mind Zilahi, mind Szívós alkalmi rímfaragó volt. Molnár Pál szerint „a Szívós János-féle vidám anekdota a mesterkélt leonin-verselésnek érdekes példája." Mindezek azt sejtetik, hogy a csökmői versezet szerzőjét nem abban a szűk irodalmi körben kell keresnünk, amely Csokonaira is hatott, hanem abban, amelyből Csokonai kinőtt. Az alkalmi rímfaragók hatalmas köre segítette elő Csokonai népiességének kibontakozását. A debreceni kollégium szolgadiákjainak egyik felügyelője 1794-ben Zilahi János volt, Csokonai szobatársa. Zilahi versgyűjteményében maradt ránk a feltehetően sokkal idősebb Szívós János csegei gúnyverse, a diákok kedvelték az ilyenféle csipkelődő zöngemenyeket. Zilahi a Csokonai ellen indított vizsgálaton tanúként szerepelt 2 9 és valószínű, hogy segítette őt a Sárospatakon való elhelyezkedésben családi kapcsolatai segítségével. 3 0 Rokonai segítették elő Csokonai részvételét a tokajhegyaljai szüreteken, Puky Istvánnal is itt ismerkedett meg. A gesztelyi Zmeskál család irattárában maradtak fenn Puky István és Csokonai azon írásai, amelyek fiatalkori kapcsolatuk bensőségére utalnak. Csokonai Kazinczynak küldte el 1793-ban Martinovics Gorani-levelének általa készített fordítását, amely az ausztriai ház álnokságát-kegyetlenségét leplezi le. 3 1 Merész tettének hatása alatt komolyan foglalkozott azzal a gondolattal, hogy elköltözik Debrecenből. Bár a kisnemesi szolgadiák fiak mutatták meg neki az utat mind a paraszti dal, mind a kisnemesi gúnydal, alkalmi költészet lehetőségei felé, Csokonai pesti poéta akart lenni, hogy szabadon tudjon szárnyalni, ki akart törni a jámbor középszerűség béklyóiból. Gesztelyben 1790-1791 közt Bujdosó János volt a prédikátor, 1791-ben született Mihály nevű fia, kinek Terhes István kesznyéteni rímfaragó prédikátor lett a keresztapja. Bujdosó feleségének, Miskolczi Máriának az édesapja, Miskolczy Mihály luci prédikátor 1793-ban még szerepel a gesztelyi anyakönyvben a keresztszülők közt. Ekkor már Cs. Zilahi Sámuel volt a prédikátor, 1792-1798 közt szolgált Gesztelyen. Leánya, Juliánná élt vele haláláig. Zilahi János húgával közel egykorú lehetett. Gesztelyen 1799-1807 közt már Ónadi Sz. József volt a prédikátor. 3 2 Csokonai igen közeli kapcsolatban állt azzal a körrel, amelynek szobatársa, Zilahi János is tagja volt. Mind Csuba Ferenc, az anekdotikus események irányítója, mind a rigmusfaragók az esemény és rigmusos feldolgozása során élő néphagyományokat használtak fel újszerűen, a haladás lehetőségének korszerű mértéke szerint, de a valóságon messze túlmutatóan. A pluszt az „ősi" szóhagyományok körülmények szabta módosításával érték el, s ezek az ósdi hagyományok e módosítások révén régiekből egyszerre megújultak. Mind a rejtett kincs, mind a sárkánymondák, mind a nemi kivánkozások tilalma vágyakra épülő emberi őshiedelmei a csaló tudatában profitszerzési lehetőségekké váltak, csele csalafintasága a kapzsi parasztok körében a polgárosulás mohó gazdagodási törekvéseire épült, bár ezek még a hagyományszabta feudális keretek közt gondolkoztak. A csökmői kisközösség helytelenül kapcsolódott be a kor társadalmi áramlatába, mert még nem törekedett a polgárosodás adta lehetőségek helyes alkalmazására, csupán a gyors meggazdagodás mohó utánzására. Mivel ez nem sikerült, nevetségessé vált: a hiábavaló maradiság újkori példájává. A részleteket, a népköltészeti motívumokat nem Csuba Ferenc, nem is Szívós János, nem is a csökmői paraszti nép találta ki. Ezek akkor is, ma is sok ember emlékezetében hatottak és éltek, de Csuba Ferenc profitszerzésre, Szívós János a maradiság leleplezésére használta fel. Szívós János népiessége már nem a múlt nagyszerűségét mutatja, hanem Csuba Ferenc csínyének bemutatásával e hagyományok elavult voltát, korszerűtlenségét leplezi le. E kritikai szemléletből fakadt az a népies114
