Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dömötör Sándor: Miscellanea Békésiana

A sárkányhúzás újabb irodalmi változatai A csökmőiek gúnyolódásnak, csúfolódásnak tekintették a sárkányhúzásról szállongó történetet és a versezetet is, amely ékes leoninusokban írta le rászedésük hiteles történetét. Sokan mesének hitték, élcelődő ráfogásnak, azonban a történtek leírása egykorú periratokban megmaradt és bizonyítja, hogy a férfihűtlenségről szóló csattanót a szereplők a sóstói határrészen, mint valami bohózati jelenetet ténylegesen lejátszották.

9 Csuba Ferenc kiváló érzékkel szőtte a hasznát elősegítő cselekményt, mint valami kiváló humorista. Alkotó ember volt, értett közönségéhez és az események valóságos szereplőihez egyaránt. Szélhámoskodásainak sorozata, ötleteinek széles skálája mutatja, hogy nem kellett a szomszédba mennie újabb és újabb helyzetek kieszeléséért. Timár Máté a Tanácsköztársaság idején lejátszódó harcok után bujdosóvá lett vereskatonák közt említi a Sárkánybikás Anti Lacit, aki civilben urasági kanász volt Csökmőn. A Sárkánybikás ragadványnevet faluja után jussolta. így ír erről Timár Máté: „Valaha elhitette a csökmőiekkcl egy szélhámos, hogy sárkány lakik a Berettyóberek alján, s előbb vagy utóbb megeszi őket. Jó fizetségért ígérte, megszabadítja tőle a falut. Mindenre hivő volt akkor a nép, adták, amit kért, s ő munkához látott. Fűzfához görcsölte Csökmő összes összetoldott kötelét, ráállította a nép apraját, nagyját, nőstényjét, kanját, hogy húzzák - ezalatt kirabolta házaikat. Azóta a legjámborabb csökmői is bicskát ránt a sárkány szóra. Ezért hívták Sárkánybikásnak az ügyes Anti gyereket."

1

0 Timár Máté változatából hiányzik a szélhámos Csuba Ferke neve és a kötélhúzók hűséges házaséletére utaló csiklandós mozzanat: a Sárkánybikás ragadványnév azonban erre az utóbbira utal. Bikásnak is csúfolták a csökmőieket a kikapósnak híresztelt férjek-feleségek nagy száma miatt. Timár Máté jóízűen leírt eredetmagyarázó története igazolja, hogy a Tanácsköztársaság idején a szóhagyományban élt a történet. Azt is észrevehetjük, hogy ez a történet nem az irodalmi versezetből keletkezett. A szóhagyomány a versezettől függetlenül élte a maga titokzatos életét. Ezt igazolja egy másik, kissé megszépített irodalmi változat is. H. Kiss Géza „Mi bőg a nádasban?" c. elbeszélésének alapját az író közlése szerint Túrtelky László 83 éves öregember mesélgetése képezi egy Ércsillagos nevű faluban történt furfangos csalásról. Túrtelky szerint egy tekervényes eszű pákász - nem nevezi meg! - csónakon egy tízliteres vászonfazekat bevitt a nád közé. Úgy helyezte el, hogy a harmadnapra feltámadó szélvihar kísérteties hangon bőgette a fazekat. A rémüldöző falusiakkal a pákász ügyesen elhitette, hogy a nádasban lakó sárkány bőg, mert valamiért megharagudott a falura. A pákász segítségével megkötözték a sárkányt és nekiálltak, hogy kihúzzák és agyonverik, de a pákász ekkor így szólt: - Aki a más feleségét szereti, az ne húzzon!... Az ércsillagosiak fejbe verik azt a jámbor halandót, aki erről beszél.

1

1 Kiss Géza elbeszéléséből hiányzik a rejtett kincs motívuma, különben sem kerek a történet, a pákász csalása, oka sem érthető és indokolt. Egyszerűen csak ugratta a falusiakat? - nem indokolja meg és nem írja le, hogyan történt a sárkány megkötözése. A történet leírója nem ismeri a falusi életet, azt a légkört, amelyben a csaló működött. Timár Máté sokkal érthetőbben mondja el, hogyan történt a nevezetes csalás. Kiss Géza a szóhagyományból merítette tárcája témáját, de nem élt a szóhagyományban: a történet felfogásából a falusi műveltségtől eltérő felfogása tükröződik. Az irodalmi szemlélet a valóságot megmásítja ebben a változatban: megszépíti és illedelmesebbé teszi, mint Timár Máté nyers realizmusa. Kiss Géza külsőségekkel igyekezett hihetővé tenni történetét, ezek a külsőségek azonban nélkülözik a hihetetlen motívumok hihetőségét. A sárkányhúzás története a szóhagyományban A sárkányhúzás históriájának újabb irodalmi változatai tanúsítják, hogy a csiklandós történetet nemcsak az egykorú versezet őrizte meg, hanem a nép emlékezete is. Mivel hivatásos folklorista ezideig nem publikálta a nép ajkáról hallott változatát, típuskatalógusaink a történetkét nem ismerik, csupán néhány népies író, meg az istenadta nép. 1970-ben a televízióban egy szép változatát egy csökmői öregember is elmondta, - sajnos, nem jegyeztük fel. A környékről azonban sikerült olyan III