Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 1. szám - EMLÉKÜLÉS OROSHÁZÁN, AZ 1937. ÉVI VIHARSARKI ILLEGÁLIS KOMMUNISTA LETARTÓZTATÁSOK NEGYVENEDIK ÉVFORDULÓJÁN - Szabó Ferenc: Gondolatok az 1937. évi viharsarki illegáli kommunista és baloldali szocialista mozgalom történeti értékeléséhez

azzal a nem titkolt szándékkal, hogy közösen tegyünk meg mindent a Horthy-korszak mozgalmi történetének teljesebb megismerése érdekében. A feladat mind a történeti kutatás, mind a tudatformálás, a szocialista hagyományőrzés tartalmasabbá tétele szempontjából sürgető. Ennek jegyében alakult meg és formálja ki kutatási terveit a Megyei Pártbizottság mellett működő Munkásmozgalom-történeti Bizottság, s ugyanezen cél vezeti a városi és járási pártbizottságok által életrehívott hasonló bizottságokat. A társadalmi és az intézményi erőfeszítések tervszerű koncentrálása, a feltáró munka, az anyaggyűjtés irányának kidolgozása tartalmas eredményekkel biztat. Fontos munkát végez ebben a megyei pártarchivum. Az 1937-ben csúcspontjára jutott viharsarki illegális kommunista és baloldali szocialista mozgalom történeti értékelése nem történhet önmagában. Az egyik legfontosabb, hogy a maga teljességében lássuk a dolgozó osztályok akkori politikai arculatát, szervezeteit, az ellenforradalmi rendszerrel való szembenállásának sokféle fokozatát és formáját, mindezek változásait. Ismernünk kell, s minél inkább belülről kell megismernünk a viharsarki munkásság egyes rétegeinek helyzetét, politikai véleményét, a hazai és a nemzetközi mozgalomhoz való viszonyát, a mozgalomban vállalt résztvételének mozgatórugóit, az osztálytudat ébredésétől a képzett kommunista magatartásig, a mindennapi gondok enyhítését szolgáló bérkövetelésektől a tőkés rend eltörléséhez és a szocializmushoz vezető út felismeréséig. A szervezeti és ideológiai fejlődés ilyen többfelé ágazó, az egyes fokozatok érvényesülésére különösen figyelő vizsgálata szükséges annak a bizonyításához, hogy az illegális kommunista mozgalom a mi vidékünkön, Orosházán és másutt egyformán, az elnyomott osztályok érdekeit és követeléseit a legnehezebb körülmények között is történelmi szerepéhez híven, a marxizmus-leninizmus alkotó alkalmazásával, mindenkor helyesen és a szocialista távlatok szellemében fogalmazta meg és képviselte. Ez a tény általában, országos és nemzetközi összefüggésben nem szorul bizonyításra, hiszen a kommunista mozgalom múltja és jelene naponként igazolja. Az általános érvényű bizonyításra, igazolásra a Viharsarokban különösen nincs szükség, a kommunisták itt is a Párt hűséges, a legnagyobb áldozatokat is vállaló harcosai voltak. A történeti kutatásnak mégis van feltárni, ha úgy tetszik bizonyítani valója a mi szempontunkból oly fontos részletek, sajátosan helyi mozzanatok vonatkozásában. A mozgalmi munka negyven-ötven esztendővel ezelőtti mindennapjairól, a konkrét helyi küzdelmek, az agitáció, a tanulás, a kapcsolattartás és kapcsolatteremtés sokféle formájáról, fokozatáról ma sem tudunk eleget. Az alapvető elvi és tartalmi kérdések történeti megismerése után ezek a fiatalabb nemzedékek számára az életszerű ábrázoláshoz nagyon is szükségesek. Azt is mondhatjuk, úgy is fogalmazhatunk, hogy az adott helyi mozgalmi hagyományok, az orosházi, gádorosi, nagyszénási, békéscsabai, szarvasi stb. mozgalom történetének ilyen életközeli bemutatása teheti még tartalmasabbá, hatékonyabbá a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom fejlődéstörténetének megértését, maradandó befogadását, a régi harcok résztvevőivel való azonosulást, az őket megillető megbecsülést. A munkásmozgalom kiemelkedő egyéniségeinek életútjából milliók tanulnak, vesznek példát. Megfelelő formában és arányban mellettük a helyi mozgalmi harcosok pályáját is meg kell ismertetnünk az utókorral, a fiatalokkal, őszintén és emberközelben. Éppen ez a követelmény adja azt a kutatási feladatot az 1937. évi nagy letartóztatások kapcsán, hogy a fennmaradt kevés és nagyon hézagos írott forrást kiinduló pontul véve, a még élő résztvevők segítségével, későbbi dokumentumokat is felhasználva, mindazok életútját legalább vázlatosan, de személy szerint végigkísérjük, akik akkor a mozgalom tagjai voltak. így lehetne pontosabban megismernünk az 1937-ben elárult illegális szervezkedés területi kiterjedését, tömegbefolyását, a legális és az illegális mozgalom összefonódásának