Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Péterffy Ida: Emlékezés egy békéscsabai lelkes karvezető énektanítóra

szolmizálva tanítani az éneket, ma már természetes, de 1920-ban, amikor Péterffy Sándor elkezdte, még nagy újság volt! A Békésmegyei Közlöny elismerő cikke úgy látszik hatott az ,,Iskolaszék"-re, mert a következő tanévben ismét olvashatunk a polgári iskolai énekkar sikeréről, az 1928. jún. 29-én tartott záróünnepéllyel kapcsolatban. „Kiemelkedő részei voltak a műsornak az iskola énekkarának számai, melynek precíz vezetéséért Péterffy Sándor énektanárt illeti az elismerés." 1933 májusában a Városi Színházban Kodály-hangversenyt rendez az Aurora kör, ezen szerepel a polgári leányiskola énekkara is. Az intézet igazgatóságához küldött köszönő levél kelte: 1933. május 23-a. Aláírói: dr. Siidy Ernő, a zenei szakosztály vezetője, dr. Korniss Géza elnök és dr. Révész Sándor. Szövege: „Nagysikerű Kodály ünnepünkön való részvételükért fogadják az Aurora kör nevében leghálásabb köszönetünket. Az a minden dicséretet megérdemlő munka, melyet az énekkar Péterffy Sándor vezetésével kifejtett, kivívta nemcsak az Aurora körnek és a nagyközönségnek, hanem a világhírű zeneszerzőnek, Kodály Zoltánnak az elismerését is." A polgári leányiskola 1935-36. tanévének záróünnepélyére édesapám betegség miatt nem tudott elmenni. Az 1936. jún. 24-én kelt igazgatói levél a sajnálkozás mellett sok elismerést tartalmaz: „Utolsó alkalommal gyönyörködtünk volna az Ön kiváló tehetségével és önzetlen fáradozásával vezetett énekkarunk énekeiben. Távolmaradása nemcsak nagy élvezettől és sikertől fosztja meg iskolánkat, hanem az alkalomtól is, hogy iskolánktól való távozásakor ünnepélyünkön az Ön jelenlétében köszönjem meg a magam és a vezetésemre bízott iskola nevében azt az értékes és eredményes munkát; melyet főkép ügyszeretetből és lelkesedésből áldozott iskolánknak. Magam és a tanári kar is mindenkor a legteljesebb elismeréssel és köszönettel adózunk értékes működéséért." 1934-től kezdődően édesapám a békéscsabai Szent László utcai állami elemi iskola igazgatója lett. Az intézet énekkarának működése kifelé talán kevéssé volt látványos, de befelé annál intenzívebb zenei nevelés folyt, kezdve a legkisebbekkel, s folytatva a 14 éves korig, amikor már nyolcosztályú volt az iskola. „Békéscsabán elsőnek a Szent László utcai iskola vezette be az új típusú iskolát azzal, hogy az 1933-36-os tanévben megszervezte a VII. osztályt. Már az első évben negyven tanulója volt a VII. osztálynak." ,,Különösen a munkásosztály gyermekei részére van nagy jelentősége a nyolc osztályú elemi iskolának." „Péterffy Sándor igazgató kiváló vezetése mellett az iskola mindent megtesz a növendékekért. A könyveket és tanszereket teljesen díjtalanul, ingyen kapják a tanulók." (Körösvidék, 1936. máj. 31.) A következő tanévtől kezdve már mint nyolcosztályos elemi működött tovább az iskola. Édesapám, ki már az 1900-as évek elején, mint tanyai tanító Tatársánc és Kardoskút pusztán tervezte a bentlakásos kollégiumot a környék gyermekeinek, ezt a békéscsabai „jövő iskolájá"-t örömmel szervezte meg, s évtizedes pedagógiai gyakorlattal, hivatásérzettel telve vezette. Élete célját, értelmét látta az alacsonyabb társadalmi osztályok gyermekeinek nevelésében. A növendékekből alakult énekkart maga vezette. Az Énekszó c. szaklap 1935. okt. i-i számában (219-220.1.) Kcrényi György elismeréssel szól A békéscsabai Éneklő Ifjúság hangversenyről, melyen „mintaszerűen összeállított műsort mutattak be." A „nagyszerű zenés ünnep"-en szerepelt a Szent László utcai elemi iskola énekkara is. A Körösvidék 1938. évi március 2-i számában ,,Kótát legel a csacsi" címen (P. S. aláírással) tréfás beszámoló jelent meg az iskola nagysikerű „színpadavató" ünnepélyéről. „Csacsi és kóta, hogy kerültek össze? - Ez nem is oly ritkaság. A (színpadi) vásznon meg úgy, mint társai: a mackó, a mérges kandúr, a pojáca... és meseország sok-sok más alakja. A Szent László utcai áll. népiskola VII—VIII. osztályának lányai ügyeskedték oda." Édesapám szigorú, következetes pedagógus volt, de szeretett tréfálkozni, s nagy átéléssel mondott meséivel mindig lekötötte a gyermekek figyelmét. Elbeszélő kedve kifogyhatatlan volt. Hátrahagyott kéziratai között sok mese, gyermekvers, elbeszélés, az iskolai életből vett anekdotikus történet szerepel. A Gyermekek Világa c. Vásárhelyen szerkesztett lapban 1912-ben •86