Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Péterffy Ida: Emlékezés egy békéscsabai lelkes karvezető énektanítóra

A békéscsabai polgári leányiskolában 1922 őszén kezdte édesapám az énekoktatást. Az osztályokban csak heti 1 óra volt (énekkari próba: heti 1), mégis sikerült valami alapot adnia a kottaolvasás, a hangtalálás, a többszólamú éneklés elsajátításához. Már a második év kezdetén, az október hatodiki ünnepéllyel kapcsolatban elismerő sorokat olvashatunk a Közlönyben: „Az énekkar Péterffy Sándor vezetése alatt mindinkább szebb előmenetelt tesz." Szép sikereket ért el daloló leánykáival, mint azt a köszönő, elismerő levelek, s a helyi sajtóbeszámolók igazolják. Az 1925. évi tanévzárón rendkívüli vállalkozás mutatja az iskola éneklő kedvét. A B. Közlöny jelzi (1925. jún. 18.), hogy a polgári leányiskola „nagy buzgalommal készül f. hó 28-án este 8 órai kezdettel a Városi Színházban tartandó évzáró előadására. Az értékes számokban gazdag "műsornak nagyon kedves részéül ígérkezik Poldini-Váradi: „Vadrózsa" c. daljátéka."

2 (Főpróba szomb. du. 4-kor.) Ennek az előadásnak évtizedekig ható erejéről számolhatunk be annak a Budapesten, 1950. november 12-én kelt levélnek alapján, melyet Román Pálné, a Bp., XI., Szt. Imre hg-u. 5-7 sz. fővárosi általános iskola igazgatója küldött: „Emlékszik-e Igazgató Kartárs, hogy valamikor a békéscsabai leánypolgáriban betanította a „Csipkerózsa" gyermekoperát? Ez volt gyermekkorom legszebb élménye, amikor kedvenc mesémet megelevenedve láttam a színpadon. Mióta iskolát vezetek, folyton ezt a gyermekdarabot hajszolom, de sehol sem kaptam meg. Nagyon szeretnem előadatni." Kölcsönkéri a kottát, amely azonban nem volt édesapám birtokában. Ezen a bizonyára sokak számára emlékezetes előadáson tűnt fel egy rendkívüli hanganyaggal rendelkező növendék, Huszka Rózsi, a királyfi szerepében. Későbbi operaházi tagként riport jelent meg róla, melyben többek között ez áll: „Első lelkes oktatója Péterffy Sándor békéscsabai énektanár volt - megérdemli, hogy nevét megemlítsük."

3 Úgy látszik ez a Csipkerózsával záruló év igen emlékezetes maradt, s megnehezítette az iskolától való búcsúzást. Facsinai Mária is ekkor végzett, ki mint már Fejes Ferencné fél évszázad múlva arról érdeklődött nálam telefonon, hogy nem tudnám-e kölcsönözni annak a „szívhezszóló" dalnak a kottáját, amelynek dallamával annak idején búcsúztak az iskolától. Unokáinak szeretné megtanítani, hogy hangjai mellett ballagjanak. Nagy szeretettel emlékezett hajdani tanáráról, a mindnyájuk által rajongással körülvett „Sándor bácsi"-ról. Ritka pillanat, amikor egy pedagógus hatását időben és térben oly távol sikerül felfedezni. 1926 őszén takarékosság címén megszüntetik a polgári leányiskola énektanári óraadói státusát. Érthető, hogy nagy felháborodást keltett az intézetben, melynek jó hírnevét a város nyilvánossága előtt oly sokszor dokumentálta a kitűnően működő énekkar. Az 1926-27. évi időből nein is maradt feljegyzés ilynemű szereplésről. Az 1926. november 30-án kelt Működési bizonyítvány kitüntető elismerést tartalmaz: „Távozásával iskolánkat pótolhatatlan veszteség éri, mert nagy szaktudásával, kiváló rátermettségével és pedagógiai érzékkel nemcsak kötelességét teljesítette mintaszerűen, de minden hozzáértőtől elismert énekkart szervezett meg, mellyel az iskola ünnepélyeinek értékét nagyban emelte. Nemcsak a növendékek vesztenek benne egy értékes pedagógus tanárt, de a tanári kar is egy előzékeny, kedves kollégát." Az igazgatói aláírással ellátott íráson kívül, a nagyobb nyilvánosság is értesült a történtekről a Békésmegyei Közlöny 1926. évi december 7-i számából. Ezt idézzük. ,, A polgári leányiskola köszönete Péterffy tanárnak. Péterffy Sándor a magyar dalkultúrának serény (!), de igaz lelkesedéssel, odaadó buzgalommal dolgozó munkása megvált a községi polgári leányiskolától, ahol 4 év óta tanította az éneket. Az iskola távozásával kiváló szaktudású erős pedagógiai érzékű tanerőt veszít, aki az ének elméleti részének tanításában is szép eredményt ért el s az iskolában megszervezett énekkarral pedig a gyakorlati énektanításban való kiválóságáról tett tanúságot. Péterffy Sándor odaadó tanítói és nevelői munkájáért köszönetét és elismerését fejezte ki a községi iskolaszék is, melyet egyedül a takarékosság vezetett akkor, amidőn az énektanítás ellátásával az újonnan megválasztott tanerők egyikét bízta meg." •83