Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 1. szám - LÁTOGATÓBAN - Csende Béla: "Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb." Beszélgetés Gulyás Györggyel

Az a megállapítása, hogy a rendezvény során megtartott ünnepi hangverseny indulásnak nagyon jó volt. Aligha lehetett volna annál ünnepélyesebbet és nívósabbat elképzelni. Ferencsik János neve biztosíték volt erre. A továbbiakban, 1978-tól évenként indokolt zenei napokat, hangversenyeket rendezni. Az a véleménye, hogy a nyírbátori megoldás jónak látszik Tarhoson is, már ami a kéthetes elosztást illeti, azonban a tarhosi hangversenyeket ki lehetne tölteni tudományos ülésszakkal (a közbeeső hétre gondolva), vagy kórusvezetői bemutatkozó hangversenyekkel, vagy közművelődési konferenciával, zenei táborral. A hangversenyek programjának összeállításakor lehetne olyan profilt is javasolni, hogy fele részben magyar, fele részben pedig más népek zenéje szerepeljen a műsoron. A „Psalmus Hungaricus" állandó műsorként is szerepelhetne, mellette valamilyen Tarhoshoz kapcsolódó, eddig megírt vagy ezután megírandó mű. A tudományos ülésszak kezdetnek jó volt, elérte a célját. Ezt folytatni kell, hiszen olyan témák, mint a közösségi nevelés és a munkerkölcs kérdései, a közművelődés és a zene kapcsolata, a zene és a zenepedagógia, mind-mind olyan kérdések, amelyek megvitatásra várnak, s nagyon sok gyakorlati tanulság levonását eredményezik, vagy legalább is tudatosíthatnak a kultúra munkásai körében. Fontos hangsúlyoznunk, hogy Gulyás György a jövőben Békés megye zenei életének fellendítéséhez s a BETAZEN rendezvényeinek megvalósításához erejéhez mérten maximális közreműködést vállal. Végezetül azt kérdezzük Gulyás Györgytől e kimeríthetetlenül gazdag élményt nyújtó beszélgetés alkalmából, hogy nyugdíjba vonulása jelentett-e törést életében, illetve elégedett-e azzal, amit eddigi élete során meg tudott valósítani a zenei életben? - Nyugdíjbavonulása feltétlenül mély nyomokat hagyott, törést jelentett életében, hiszen úgy kellett búcsút vennie a felépített új intézménytől, hogy ott félbehagyott munka maradt. Nehezen tud keserűség nélkül gondolni arra, hogy immáron a második alkalommal, nagy küzdelmek közepette felépített ének-zenei intézményt kell otthagynia anélkül, hogy a termés beérjen. A véletlenek milyen kegyetlen játéka az, hogy a békes-tarhosi zenei pavilon átadása után 1 év és 3 hónap után szűnt meg az intézmény, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Tanárképző Tagozata székházának átadása után ugyancsak 1 év és 3 hónap után pedig a nyugdíjaztatására került sor. Amit életében eddig meg tudott valósítani, azzal korántsem elégedett; igazában nem tudta kifejleszteni, sem befejezni, amit elképzelt. Viszont boldog érzés tölti el, mert azokon a helyeken, ahol tevékenykedett mindig megkapott minden lehetőséget és támogatást ahhoz, hogy tervei megvalósuljanak, és hogy érdemes legyen tervezni. Gulyás György életútja igen gazdag, a szocialista Magyarország adta meg a lehetőséget számára, hogy elképzelései, tervei, ha nem is teljességükben, de többnyire megvalósuljanak. Olyan magas szinten, amelynek az eredményei jelentősen járultak és járulnak hozzá a szocialista társadalom építéséhez. Mély emberi humanitást, fáradhatatlan tenniakarást, az új iránti fogékonyságot, a társadalmi fejlődés különböző szakaszaiban a tennivalókat jól felismerő és megvalósításuk érdekében alkotóan tevő, kiváló egyéniséget rajzolhatunk meg Gulyás György portréjában. A sok vita, harc és küzdelem az újért, a szebbért, a jobbért, a fejlett szocialista társadalomért csak megedzette s felvértezte Gulyás Györgyöt, tanulva tanított és töretlenül, ifjú hévvel amire egyedül csak az ember képes - dolgozik, tervez a Kodály kórusban hivatalosan - és mint nyugdíjas - mindenütt, ahol lehet és kell a szocialista magyar zenepedagógia felvirágoztatásáért. Gulyás Györgyök nem minden nap születnek, s hogy mit tesznek és mondanak a közösségért, a közösség érdekében az nagyobb odafigyelést is megérdemel. •80