Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 1. szám - KIÁLLÍTÁS - Tábori György: Parasztszoba a békési Jantyik Mátyás Múzeumban

pek néznek szembe a látogatóval. A tükör mögé tűzött díszes pávatoll a hiedelem szerint szerencsét hozott a házra, és nem hiányozhatott onnan az árvalányhaj bokréta sem, amit a békési legények vasárnaponként a kalapjuk mellé tűztek. A szoba másik dísze legtöbbször a szülőktől örökölt festett láda a menyasszonyi láda. Benne tartották a menyasszony kelengyéjét. Nagy becsben állott. A leánykérés mindig a nagyházban ment végbe. Mint Békésen mondják: kérték a szépet, de kérték a csúnyát is. Olyankor valamelyik idős asszony, a gyalogsátán, adta tudtára a ház népének, hogy másnap jönnek a kérők, a tisztes vendégek, a vőlegény barátai. Akkor úgy illett, hogy a lány a ládán üljön. Ha csúnya volt a lány, de tehetős, néha mondta is magában: „ládám kérnek". A 19. század vége felé is még szobabeli bútornak számított az ácsolt láda a szuszék, a zsalus láda, a koporsófedelű láda, szép, geometrikusán vésett díszítésével. Nem volt helyi készítésű. Ma már hírmondó sem akad belőle egész Békésen. A szoba falán még ruhafogasok is díszelegtek, külön az ünneplő, külön a használatos ruháknak. Valamelyiken ott függött szíján a lakodalmas szíjas fakulacs, a szűr, azon száradt mindig egy-egy szappandarab, az átnedvesedett téli egyujjas kesztyű, az ünneplő csizma, a családfő kalapja és a ritkán használatos vőfibot. Néha két falitéka is függött a falon, pár könyv - kalendárium, zsoltár, imakönyv, álmoskönyv - a féltve őrzött okmányok és pénz, valamint a feliratos pálinkás butéliák őrzőhelye. A kemence közelébe helyezték a karosszéket, amelybe csak felnőttek ülhettek, mögötte volt a falon a dísztörülköző-tartó. Gazdahelyen a családfő helye fölött a falon a pipatartó, a pad ülése alatt pedig a hamuval megtöltött köpőláda állott, cifrára kivágott újságpapirossal letakarva, mellette a csizmahúzó a kutya. Az apa rendszerint mindég a kedvelt fiúgyermekkel húzatta le a csizmáját. A szoba falán itt-ott egy-két fénykép és az elmaradhatatlan citera egészítette ki a berendezést. Békésen sok jól citerázó ember élt, akiket hívogattak disznótorokba, lakodalmakba, fonókba és egyéb esti összejövetelekre, akikről Papp László békési születésű költő Citeraszó című költeményében emlékezik meg: Hej citera, vén hangláda! Csak átszóltak: Laci bácsi, Emlékeztetsz az apámra. Jöjjön este citerázni! Ó cifrázta ilyen szépen. Hívták disznótorba, bálba, Nem volt párja a vidéken. Eljegyzésre, fosztókába. Jöttek érte a legények, Játszott frisset, kopogósat, Vidította a környéket. Balladás szívszorítósat. A szoba alja földes volt, abba szúrták le a gyermekállóka karóját, hogy állni és járni tanuljon a beleállított gyerek. A fapadozat csak a 19. század utolsó harmadában kezdett terjedni, annak ellenére, hogy a deszkaáru megdrágult. Amikor a Körösön még folyt a fa úsztatása Erdélyből, akadt olyan gazdaház, melynek nagyháza mennyezete is deszkaborítású volt. A szimpla ablakok réseinek tömítésére fahamut szórtak az ablakkeretekre, amiért télen sohasem nyitották ki azokat, nyáron is csak ritkán a tornácra nézőt. A szoba egyetlen világító eszközét, az asztal fölött a mennyezetről függő petróleumlámpát, színes krepp-papírossal vonták be. Kisegítőül azért egy kicsi olajmécses mindig oda volt helyezve a kemence torkára. Nyári időszakban a nagyház elcsendesedett, mert lakói szívesebben tartózkodtak a konyhában meg a tornácon, esetleg a nyári konyhában, azokban zajlott a napi élet nyüzsgése. A nagyházba csak aludni jártak. A napi munka után, amikor már a jószágot is ellátták, vacsorához ültek a konyhában, majd rövid beszélgetés után mondja a férj a feleségének: „Hallod hé, vezsd meg az ágyat, oszt feküdjünk le." •69