Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 1. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Vitányi Iván: Az ének-zenei általános iskolák és a közművelődés

szet gyakorlásával kell nevelni és ezt az igazi művészeti gyakorlatot találta meg a népdalban. A népdalnak tehát ebben az összefüggésben pedagógiai jelentősége van. A művészeti-esztétikai nevelés most éppen az előtt a feladat előtt áll, hogy ezeket a Kodályelveket az egész művészeti nevelésben érvényesítse. Társadalmunk fejlődése, átalakulása szükségképpen magával kell, hogy hozza a nevelés koncepciójának átalakítását. Nehéz folyamat ez, amelyben nagyon sok küzdelem, nagyon sok buktató, nagyon sok kudarc is vár bennünket, de mindenképpen szükséges. Ebbe illeszkedik bele a művészeti nevelésnek az az átformálása, amin nem dűtést-borítást értek, hanem olyan szerves átalakítást, amely az évtizedek során fog eredményre vezetni. Ebben Kodály zenei nevelési elveire is támaszkodnunk kell, hiszen ez egyik legmagasabb rendű kincsünk és örökségünk. Vannak ma is, akik Kodály nevelői programjának jelentőségét csak szűken, a zenepedagógia szempontjából ítélik meg. Ezért hadd húzzam alá még egyszer befejezésül gondolatmenetemnek azt a legfőbb következtetését, hogy ének-zenei, az esztétikai-művészeti nevelés is a közművelődés igen sok szállal kapcsolódik egybe, s hogy ezen belül a Kodály által kezdeményezett énekzenei nevelésnek úttörő jelentősege van és lehet az egész zenei, még szélesebben az egész művészeti közművelődés további fejlődésében. Kodály Zoltán Tarhoson, Gulyás György és tanítványai társaságában 56