Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 4. szám - SZEMLE

Erről a folytatólagos es kötelező vállalásról emlékezik meg dr. Gáeser József, a 25. jubileumi év ünnepi szónoka, a megyei művelődésügyi osztály akkori vezetője. Beszédét a kiadvány I. részében Születésnapra címen adja közre a füzet szerkesztője. Az 1947-es indulási év egyetlen osztálya fokozatosan nagy gimnáziummá és szakközépiskolává terebélyesedett; tantermekben, műhelyekben, épületekben gazdagodott. Az ország vezető állású negyvenévesei között sokan indultak el a negyvenes évek vegén a kezdő osztályokból. A nagyközség vezetősége, a jubiláló iskola nevelői, szülői és tanulói közössége méltó elődök példáját követi, amikor a második 25 évre is vállalja az iskola fenntartásának anyagi és erkölcsi támogatását, a korszerű oktatónevelő munka korszerűsítést igénylő feltételeit. Az Emlékkönyv I. részében (Az első negyedszázad) kap helyet Mag István, a jubiláló középiskola igazgatóhelyettese. Felszólalásában az iskola legelső diákjaként - a szemtanú hitelességével és a volt kisdiák érzelmi telítettségével - sorakoztatja fel kedves gimnáziumával kapcsolatos legrégibb emlékeit, az iskolanyitás előtt álló „komoly nehézségeket, a kezdeti mostoha körülményeket" mint „visszaemlékezése termékeit". Hitvallást tesz iskolája mellett, ahonnan a magasabb tanulmányok megszerzésére kiindult, és ahová tanárként vissza is tért. Miért? Válasza tanulságos: „Mert szeretem, mert szeretnem kell, hiszen ha nem nyílt volna meg, nem lehettem volna azzá, ami most vagyok". És a „Végek dicsérete" címen szólal meg az I. rész harmadik írása, a jubileumi ünnepség harmadik szónokának, az iskola volt és azóta elhunyt igazgatójának visszaemlékezéseiként. Néhai Heszler József 1935. október I-vel lett a battonyai gimnázium elődjének, a polgári iskolának a tanára. Az 1947-ben kaput nyitó iskolában hitet és új lendületet kapott a volt polgári iskola tanári testülete. „Az alkotó kedv, a munkakedv, a tanulás vágya, a felszabadult élet egy sajátos légkört teremtett", - olvassuk a Végek dicséretében, - „amely lehetővé tette azt, hogy az iskola odafejlődjék, ahol most van". Az ötvenes evek volt szakfelügyelője, aki sokszor láthatta Heszler József áldozatos tevékenységét iskolája és községe szolgálatában, most a nagyrabecsülés hangján állapíthatja meg, hogy Heszler József és tanártársai alkotó- és munkakedvükkel igazolták Battonyán Balassi Bálint emlékezetes szavait: „Vitézek, mi lehet e széles föld felett szebb dolog a végeknél". Csausz Vilmos, a sarkadi testvérgimnázium igazgatója gondolatait örökíti meg az I. rész utolsó írása. Békés megye iskoláinak, középiskolai igazgatóinak, az osztályfőnöki munkaközösségek vezetőinek és több ezer fiataljának őszinte üdvözletét tolmácsolta a negyedszázados ünnepség alkalmából. Az Emlékkönyv II. része - Iskola és társadalom címen - olyan tanulmányokat ad közre, mint dr. Kozma Tamás kandidátusnak, a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Kutatócsoportja munkatársának írása a hátrányos helyzetű gyerekek problémájáról, dr. Takács László igazgató dolgozata iskolája társadalmi szerepéről és ennek mintegy folytatásaként Janicsek Dezső tanár érdekes fejtegetése a battonyai gimnáziumban folyó felnőttoktatás múltjáról és jelenéről. A Hátrányos helyzet: az oktatásügy ,,kihívása" című tanulmányhoz a battonyai tanári testület igen sok hasznos adatot szolgáltatott. Ezeket a szerző (dr. Kozma Tamás) az Országos Pedagógiai Intézet és egy nemzetközi vizsgálat (IFA) anyagaival kiegészítve tudományos módszerekkel dolgozta fel. Megállapítása szerint a hátrányos helyzet igazában a segédmunkás, az idénymunkás, a betanított munkás kategóriájában mutatkozik meg. Az átlagos tanulmányi eredmény itt a legalacsonyabb. A segítségnyújtást is „a segéd- és mezőgazdasági munkásrétegekre kell koncentrálni." Egyet lehet érteni a szerző végső következtetésével is: „Ma Magyarországon a hátrányos helyzet általában és zömében nem gazdasági, hanem kulturális, művelődési probléma. Megoldásának a stratégiája elsősorban nem a gazdasági nehézségek feloldása, hanem a szülők kulturális környezetének a megváltoztatása kellene legyen." Bár a sokféle viszonyítás, statisztikai összevetés további érdekes következtetések levonására nyújt módot a szerző (és az olvasó) számára, mi most csak a - véleményünk szerint - legfontosabb szerzői konklúzióval zárjuk rövid ismertetésünket: a pedagógus a kulcsember az iskolai szervezetben, mert „a pedagógus felkészültsége, rátermettsége és végzettsége az a tényező, amely a legmegbízhatóbban befolyásolhatja a gyermek tanulmányi előmenetelének ingadozását." Dr. Takács László a battonyai középiskolára vetíti át az előző tanulmányokban felvetett azon kérdést, hogy a hátrányos helyzet leküzdésében menynyit tehet az iskola. Középiskolánk társadalmi szerepe egy jubileumi felmérés tükrében című dolgo525