Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 4. szám - SZEMLE

mégis a feudális hatalmi-gazdasági hierarchiától függetlenülni akaró, önálló termelési szervezetet kialakító paraszti törekvésekkel célszerű jellemeznünk. Ez pedig puritán, szigorúan ökonomikus, olykor magával is kegyetlen (polgári? parasztpolgári ?) életeszményt jelent, még akkor is, ha a felszín a nemesi eszményekhez való orientálódást mutatja. Kérdés persze, hogy a parasztivá lett, öntudatosan vállalt népi kultúrának a jobbágyfelszabadítás utáni felvirágzása, ezzel együtt a népművészet „új stílusának" uralomra jutása - ezt a folyamatot igen érzékletesen és nagy elhitető erővel részletezi Kósa - milyen mértékben eredeztethető ebből az új minőségű életeszményből. Valószínűleg igaza van Kosának: az 1848 utáni első évtizedeket átjárta a jobbágyfelszabadítás nagy lendülete, a századfordulótól viszont egyre nyilvánvalóbbá vált a paraszti életforma válsága. Csakhogy: ez a lendület nem jóval korábbi eredetű-e? És az „új stílus" nem a válság tünete-e? Vagyis: a jobbágyfelszabadítás nem az életforma csődjét tette-e nyilvánvalóvá, elkerülhetetlenné ? Szükségszerűen kérdőjel kívánkozik a mondatok végére, s ugyanígy kérdőjel kívánkozna, ha tovább folytatnám a Kósa-megfogalmazta gondolatok vázlatos szemléjét. E kérdőjelek azt jelzik, hogy Kósa László igencsak az elevenjére tapintott a néprajzosokat foglalkoztató problémáknak: korántsem könnyű, nem egyértelmű az ellenvélemény megfogalmazása. Ez pedig munkájának legfőbb értékét jelenti! Mert - amellett, hogy jól orientálja az érdeklődőt a megoldott és megoldandó feladatok útvesztőjében - szakmabélinek is bőven kínál továbbgondolni valót. S a továbbgondolás, a vita - meggyőződésem - Kósa László szándéka szerint való. írások Szeghalom múltjából Sajtó alá rendezte Miklya Jenő' Békéscsaba, 1976. Bibliotheca Bekensiensis 13. SZILÁGYI MIKLÓS A közel egy évtizede megjelenő bibliofil köteteket újra meg újra elismeréssel és tisztelettel méltatta a kritika. Most is meg kell ismételnem: a Békés megyei könyvművészeti hagyományokat vállaló és méltóan folytató szakközépiskolások - és a munkájukat irányító tanárok, nyomdai szakemberek - elismerést és tiszteletet érdemelnek. A Bibliotheca Bekesiensis legfőbb erénye azonban - túl a könyvművészeti értéken - hogy „klaszszikus értékű" helyismereti irodalommal örvendezteti meg olvasóit. Olyan szövegekkel, melyek - ha rendszerint nem is első közlések - érdemesek az újra-kiadásra, mert kötetbe szerkesztve új minőségként hathatnak. S különösen sorozattá rendeződve : kiválóan példázzák a Békés megyei helyismereti érdeklődés tisztes hagyományait. Szeghalom - amennyire tudom - nem bővelkedik „klasszikus értékű", újraközlésre érdemes helyismereti dolgozatokban. Miklya Jenőnek igen nehéz dolga volt, amikor az egymást ismételgető kevésből és nagyon vegyes értékűből kellett válogatnia. Nagyon helyesen: vágta, kurtította a szövegeket, hogy legalább az ismétléseket elkerülje, és a naiv bölcselkedést, máskor a gőgös magamutogatást kiszűrje. A szerkesztői munkát dicséri, hogy végül is a tanulságok egész sorát kínáló összkép alakul ki az olvasóban Szeghalomról, a szeghalmiak helytörténeti tájékozódásáról. S ezeket a tanulságokat alig ismert, esetleg csak a legbuzgóbb helytörténészek által számontartott helyi kiadványok hordozzák! A régi kiadványok adatközléseinek némi egyoldalúságát van hívatva ellensúlyozni néhány eredeti forrás, s ezek közlése is indokolt, jóllehet más minőséget jelentenek, mint a XIX. századi - XX. század eleji feldolgozások. Amit „tanulságosnak" mondottunk - ezt minden kritikai szándék nélkül be kell vallanunk - elsősorban nem a kevéssé ismert, vagy teljességgel ismeretlen helytörténészek kutatói bravúrjának, figyelemre nem méltatott eredményeiknek újrafelfedezésével egyenértékű öröm. Sokkal inkább az olykor laikus, olykor dilettáns ízű történetírásnak a helyi történeti tudattal való összefüggései lehetnek tanulságosak. Ebből a szempontból figyelve az egyháztörténeti szándékú, megkurtított szövegükben azonban jellegzetesen községtörténeti, köztörténeti részleteket, vagy a Simay Kisdedóvoda múltját bemutató dolgozatocskát, elsősorban az 514