Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 4. szám - SZEMLE

Az Alföld sok tekintetben hátrányban van az iparosodott területekhez viszonyítva, de még itt is jelentős fejlettségi differenciák vannak egyes tájegységek között. Kiemeli a szerző, hogy a községek népességének csökkenése vagy stagnálása „ellenére is itt nagyobb távlatokban még jelentős számú ember él, akiknek foglalkoztatási és ellátottsági színvonalat kell biztosítanunk, ha a város és falu közötti különbségek fokozatos felszámolására törekszünk". Az olvasó igen elgondolkodtató képet kap az egyes területek népesedési, műveltségi, urbanizációs különbségeiről. Kár, hogy a szerző vizsgált tájegységei közül hiányzik a Sárrét és a Dél-Tiszántúl, ezek némileg módosítanák a bemutatott képet. Érdekes lett volna ugyanakkor a bemutatott tájegységek néhány jellemzőjét „fejlettebb" területekkel is összehasonlítani. A társadalmi-gazdasági fejlődés fontos velejárója az urbanizóciós folyamat. Zoltán Zoltán szerint az emberi életkörülmények társadalmi méretű javításában rejlik az urbanizáció lényege. Az urbanizálódás kisebb ellentmondásokon keresztül zajlik, s ez kifejeződik az alföldi városfejlődésben is. A magyar urbanizálódás nyugat-európától való lemaradása elsősorban a mezővárosi fejlődésre vezethető vissza. Ezekben a mezőváros jellegű településekben meg kellett teremteni a továbbfejlődés gazdasági alapját. Az urbanizációs folyamat sajátos ellentmondása egyes falusias kisvárosok és egyes városias nagyközségek ellentéte. A szerző elemzi az alföldi települések országos szerepének változását, az alföldi városfejlődés szakaszait. Bemutatja a mezővárosi fejlődés útjait és foglalkozik egyes mezővárosaink „halódásával" (a tájszervező, a piac-, az oktatási funkció háttérbe szorulásának, elsorvadásának következménye) felvillantva a probléma megoldásának egy lehetséges útját is. Ide kívánkozik még egy alföldi ellentmondás, melyre a békéscsabai városfejlesztési konferencián hívták fel a figyelmet. Az elmúlt száz év során az alföldi városok sohasem fejlődtek olyan ütemben, mint a felszabadulás után, és az Alföld városai sohasem maradtak el annyira az ország más területeinek városaitól, mint a felszabadulás után. Egy Alföldről írt könyv nem lenne teljes a tanyaprobléma tárgyalása nélkül. A szerző bemutatja a 6o-as években kibontakozó tanya-vita néhány jellemző vonását és a kérdéskör sokrétűségét. Kiemeli, hogy egyes alföldi tanyás területek rendelkeznek közös vonásokkal, de például a homoki tapasztalatok egyszerűen nem adaptálhatók a tiszántúli viszonyokra. Élesen vetődik fel a hagyományok szerepe a mezőgazdaságban. Zoltán Zoltán felhívja a figyelmet, hogy az egész ország érdekét figyelembe kell venni a mezőgazdasági földhasznosításban. Nem engedhetjük meg, hogy a pillanatnyi helyi érdekek miatt a jobb földeken olyan terményeket termeljünk, ami gyengébb adottságú helyen is megterem (cellulóznyár a kiskunsági szőlők helyén). A könyv átfogóbb jellege miatt a vártnál kevesebb békési vonatkozást tartalmaz, de külön kiemeli megyénk szövetkezeti iparának országosan is sajátos szerepét: 1972-ben a megye ipari foglalkoztatottjainak 1/3-a a szövetkezeti iparban dolgozott. Hagyományainak megfelelően Békés megye Szolnok megyével együtt ma is az ország legfontosabb gabonatermő területe. Megemlíti, hogy az alföldi megyeszékhelyek közül 1960 és 1970 között Békéscsaba népessége nőtt leglassabban (10,5%), lényegesen lemaradva a többi hasonló szerepkörű várostól. A könyv néhány fejezetének megírása óta eltelt idő alatt a felvetett problémák egy része megoldódott, vagy legalábbis lépések történtek a megoldás felé. Folytatódott az ipartelepítés az Alföldön, de az infrastruktúra terén fennáll az ország többi részétől való lemaradás. Az alföldi megyék viszonylag kevesebb összeghez jutottak tanácsi beruházásokra ebben az ötéves tervben is. A felvetett problémák tehát nem avulnak el. A könyv terjedelme lehetővé tette volna, hogy praktikusabb formában, egy kötetben jelenjen meg, de jelen esetben is megérdemelt volna a két kötet legalább kissé eltérő borítót. Zoltán Zoltán könyve földrajzos szakemberek, tervezők, gazdasági vezetők mellett minden alföldi problémák iránt érdeklődő olvasónak hasznos olvasmánya. 510