Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 4. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dedinszky Gyula: Az úgynevezett "zugiskolák" Békéscsaba tanyavilágában

tanítóival levizsgáztat, és csak aki ezt az alkalmassági vizsgát megállta, csak az nyer jogot ily iskola vezetésére. - A tanyai iskolák és tanítói lakások építését abban az időben Haan még értelmetlennek tartotta, mert a tanyák lakói, a béresek és dohánykertészek sokszor változtatják gazdáikat, lakóhelyüket, s nemegyszer megtörtént, hogy a határ valamely pontján létesült iskolát alig néhány év múltán a tanítónak már 50-60 tanyával odébb kellett megszerveznie. A döntő érvet a zugiskolai rendszer mellett Haan mégis a gyülekezet anyagi nehézségeiben látja. Majd a következőkben foglalja össze álláspontját: Ha a minisztérium továbbra is mereven ragaszkodnék álláspontjához, az egyház kénytelen volna tanyai iskoláit feloszlatni, ami által sok száz tanyai gyermek iskoláztatása kerülne veszélybe. Úgy látszik, hogy ez érvek hatására az állami tanügyi hatóságok valamennyire engedtek álláspontjuk merevségéből. Legalább is tény, hogy a zugiskolák néhánya még további egy évtizeden át fennmaradhatott és működhetett. így pl. a Vallás- és Közoktatásügyi miniszter még 1892. májusában is 12854. számú leiratával kivételesen megengedte, hogy a békéscsabai tanyákon levő következő Zugiskolák a tanév végéig megtűressenek, úm. az alsó holdakon Zsilinszky Mihály tanyáján Békészki János tanítóval, a kereki tanyákon Zsilinszky György tanyáján Molnár Pál tanítóval, Nagymegyeren özv. Zsíros Jánosné tanyáján Janyík János tanítóval és Nagy-Gerendáson Príbojszky György tanyáján Békészky György tanítóval. Ugyanakkor a rendes iskolák közé ékelt s azok tanítványait elvonó, Gerendáson a Hrabovszky Pál tanyáján Filippínyi Mihály tanítóval és a szintén Gerendáson, Farkas Zahorán János tanítóval saját tanyáján működött zugiskolák zárvatartását továbbra is fenntartotta.

3

6 A békéscsabai tanyai iskolahálózat kiépítésére vonatkozó miniszteri rendeletet az evangélikus egyház magára nézve elviselhetetlenül terhesnek találva, 1890-ben lemondott a tanyai iskolák fenntartásáról. Ekkor a város nagy lelkesedéssel magára vállalta a tanyai iskolák megszervezését és fenntartását a kormány által kilátásba helyezett méltányos feltételek mellett. Mikor azonban a közoktatásügyi kormány eltért a méltányos feltételektől, s arra kötelezte a várost, hogy ne fokozatosan - mint ígérte - de egyszerre, már 1891. év őszén szervezze meg az összes tanyai iskolát, azokba okleveles tanítókat állítva, akkor a város lelkesedése megcsappant. Es mivel közben az egyház is meggondolta magát, ezért a város képviselőtestülete az 1891. augusztus 3-án tartott közgyűlésén határozatilag kimondotta, (kgy. 236/891), hogy a tanyai iskolarendszer kiépítését a helybeli evangélikus egyháznak átengedi. Ezt a közgyűlési határozatot a Vallás és Közoktatásügyi miniszter 47457/1891. számú s a Békés-vármegyei Közigazgatási Bizottságához intézett leiratában jóváhagyta, hangsúlyozva: „feltételül tűzöm azonban, hogy a szükséges 8 iskola még f. tanévben felállíttassék s valamennyi iskola tannyelve magyar legyen." Későbbi tárgyalások eredményeként az egyház kialkudta magának azt a jogot, hogy a hittant a tanulók szlovák anyanyelvükön tanulhassák s ekkor a már meglevő dobozmegyeri és bodzási két iskoláján kívül - ugyan nem egyszerre, de két részletben - újabb hetet szervezett és épített az 1891. és 1892. években. Ezek: a sopronyi, a telekgerendási (később Csorvás-alsó) fényesi és fiirjesi (várostól átvett), végül a nagymegyeri (Szlyúka féle), kereki és a gerendásitanyai (Legelő-Gerendás) iskolák, amelyek mindegyikébe okleveles tanító került, s ezzel a zugiskolák a békéscsabai tanyavilágban közel fél évszázados működés után végleg megszűntek. 6. A zugiskolák a mérlegen Tudva azt, hogy a tárgyalt zugiskolákban képesítés nélküli iparos, paraszt és napszámos emberek tanítottak alkalomszerűen bérelt, földes padozatú, sötét tanyai szobácskákban, nem teljes tanéven át, hanem rendszerint csak öt, legfeljebb hat hónapig, nagy a kísértésünk kimondani az ítéletet: Ezeknek a zugiskoláknak a puszta léte is kultúrbotrány, a hazai oktatásügy letörölhetetlen szégyene. Az ilyenfajta ítélet azonban egyoldalú, s éppen azért igazságtalan is lenne. A száz év előtti zugiskoiákat nem lehet mai iskolák és modern tanyai kollégiumok mértékével mérni, hanem a maguk korának a körülményei között kell őket vizsgálnunk. 502