Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 3. szám - SZEMLE

sabb osztályba" lépést, a valóban korszerű középüzem megteremtését. Ez volt az előfeltétele a munkáslétszám nagyarányú emelkedésének, a modern technológia és termelésszervezés bevezetésének, s mindezek nyomán a termelés 1968-1970 közötti ugrásszerű növekedésének. A jogi állomány szerint 994 főt foglalkoztató gyár gárdájáról közölt adatok között jó néhányra érdemes figyelmezni: A dolgozók 54%-a még alul volt a harminc éven a jubileumi esztendőben. 645 a törzsgárda-tagok száma. A munkások több mint 53%-a szakmunkás, közel 40%-a betanított munkás. A gyári létszám közel 21%-a érettségizett, egyetemi vagy főiskolai végzettséggel rendelkezik. Ki mert 25 évvel ezelőtt ilyen arányokra és ekkora számokra gondolni? Itt, az ipari hagyományokban szerény Alföldön! A „családi" használatra, a gyári közösségnek készült krónika a maga megbízhatóságával, realitásával dicséretet és követést érdemel. A maga elé tűzött célt elérte. A tudományos kutatás igényével munkálkodókat pedig figyelmezteti: Olyan üzemről van szó, amely megérdemelné a mélyfúrás jellegű vizsgálódást, akár a munkásgárda szakmai és tudati fejlettségét, akár az üzemnek a város életében játszott sokoldalú szerepét, akár más kérdéseket nézünk. Sass Ervin: Huszonnégyen kezdtek... Eseményrajz a Gyulai Szabók Szövetkezetének három évtizedéből A Békés megyei Lapkiadó Vállalat kiadása Gyula, 1976. 84. oldal szöveg, 15 oldal kép OLTVAI FERENC Vajon mit jelent egy nem is jelentékeny lakosságszámú város, mint Gyula életében egy szövetkezet, amely megindulása alkalmával az iparág jobbára szegényebb mestereit és segédeit egyesítette? Ez a szövetkezet azonban három évtized alatt olyan termelőüzemmé fejlődött, amelynek 1975-ben a termelési értéke 27 cs fél millió forint és ebből 1 millió a belföldi, 1 millió a szocialista országokba, 25 és fél millió a tőkés országokba irányuló áru értéke volt. Sass Ervin erre ad feleletet. A szövetkezet harminc évvel ezelőtt, 1946. szeptember 10-ével számítja alakulását. A három évtized arra sarkallta a vezetőséget, hogy megíratják szövetkezetük történetét, azzal, hogy „.. .az ünnep, a jubileum, a számadás ideje. De nemcsak a számadásé: az emlékezésé is. A múltba tekintésé: honnan jöttünk, hova jutottunk és merre tartunk?" Nemes az indíték, a szerző lelkes indulattal eltelve teljesítette feladatát. Munkája hasznos olvasmány Gyula megismeréséhez és bizonyosan hasznos a szövetkezet tagjai, főleg pedig az ifjúság számára. Mint minden üzemi, munkahelyi történet, Sass Ervin feldolgozása is erősíteni fogja a tagságban a szövetkezethez, mint közösséghez való tartozás tudatát. A szerző a szövetkezetet alapító kisiparosság helyi gyökereit is megmutatja a gazdag gyulai történeti irodalom felhasználásával. Ezzel kapcsolatot teremtett a felszabadulással bekövetkezett változással és az előbbi korok ipari fejlődésével. Megismerjük a feudális kor céhes iparát és a tőkés korszak kisiparosságának helyzetét. Valójában azok az érdekes részletek, amelyekben a szövetkezetalapítás körülmenyeit tárja fel a szerző. Az írott forrásokon kívül az alapítók vallomásai hitelesen mutatják meg ennek az iparágnak helyzetét a felszabadulás időszakában és felelmelkedési törekvéseik az egyesüléssel válnak érthetőkké. Békés megyében, de bizonyosan máshol is, kevés szövetkezet viszi vissza eredetét 30 évre. A Szabóiparosok és Szervezett Munkások Anyagbeszerző és Értékesítő Szövetkezete ezen a címen alakult Gyulán. Nehezen gyűlt össze a háborús nehézségeket átélt mesterek és segédek alapítási tőkéje. Hiszen az egyesülési szándékon kívül tőkére is szükség volt és azt maguknak kellett előteremteni. Ebben az ismertetésben is szükségesnek tartjuk megmutatni: részjegyeket jegyeztek, ami ugyan csak 10 forintos volt, de olyan nagy összeget jelentett akkor, hogy ezen az úton csak 240 Ft jött össze. A gépeket, a szerszámokat a szövetkezők ajánlották fel és ezek értékével jött össze papíron a 10 ezer forint, ami szükséges volt a még tőkés jogi keretek 373