Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 3. szám - LÁTOGATÓBAN - Domanovszky György: Janáky Viktor művészete

Gyöngyös térforma, fehér (85 cm) Kerti plasztika, matt fehér (no cm) Görcsös váza, matt fehér (103 cm) Janáky munkásságának első évtizede még valamiről ad számot: arról, hogy jó arányérzéke van, és ezt egyik főerényének tartjuk, az új utak keresése mellett. A kis és nagy tárgyak, felső arányaiban, a sík felületek harmonikus beosztásában ritkán vét. Röviden: a léptékkel helyesen bánik. Ezért nem specializálódott sosem csak a murális, a térplasztika, illetőleg a kisebb-nagyobb kerámia tárgyak készítésére. Mégis a hatvanas evek derekától - amint mondottuk - az épületkerámia kcriil érdeklődésének középpontjába, és az edénykészítés mint feladat, erősen háttérbe szorul. Ezzel párhuzamosan a máz, szín és más technológiai problémák is már csak másodrangú szerepet kapnak kísérleteiben. A második évtized munkásságának jelentős eredményeiről, ha nem is teljes egészében, a második Csók Galéria-beli, 1975-ös kiállítása adott számot, amelyen az edény már nem szerepelt. A két kiállítás közt eltelt évtized sok eredményről tanúskodik. Mindenekelőtt arról, hogy kialakította első önálló stílusát az épületkerámiában. Igaz, az első eredmények még csak kisebb-nagyobb méretű téglalap vagy négyzetes lapok, de olyanok, amelyek megismételve, vagy egy nagyobb sima burkolatban elhelyezve már szerepet kaphatnak. Az adott felületen átlyuggatott, fogazott stb. fémlapok behelyezésével harmonikus beosztásokra törekszik. Ezek még teljesen sík felületek. A következő lépésben már enyhe plasztikát alakított ki. Segédanyagul átmérőben és magasságban különböző méretű porcelán szigetelőket alkalmaz. Főként körös, olykor más formájú geometrikus elrendezésben, szorosan egymás mellett, bizonyos törvényszerűséggel úgy helyezi el a porcelánokat, hogy a sík felületből kiemelkedve formaritmust alkossanak. Az ily elrendezésnek vég nélküli variációi hívhatók életre. Ezzel az eljárással egy egészen sajátos Janáky stílust alakított ki. Ugyanezzel a módszerrel sztélészerű térplasztikákat is készít. A hetvenes évek elején egy természetadta anyag, a fa faktúrája keltette fel érdeklődését. A kerámiát égető művész ezzel az anyaggal nap mint nap találkozik. A hasított fa adta Janákynak azt a gondolatot, hogy a szigorúbb geometrizáló rendszerből kilépve egy szabadabb, de bizonyos ritmust adó plaszticitással kísérletezzen. így jöttek létre azok a térplasztikái, melyeket az 1975. évi kiállításán mutatott be először. A fa erezete és csomói adták a kiindulást azokhoz a pozitív és negatív felületbontásokhoz, melyek e térplasztikáikon jelentkeznek. A fehér mázat, mint minden előző murális és térplasztikáján, itt is előszeretettel használja. 353