Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 3. szám - TELEPÜLÉSSZERKEZET-VÁROSFEJLESZTÉS - Tóth József: Gondolatok a közép-békési centrumok koordinált fejlesztésének szükségességéről és lehetőségeiről

Dél-Alföldön 4 fő góca van: a Dél-Tisza-völgy, Kecskemét vidéke, Baja környéke, valamint Békés megye középső része. Békés megye népesedéséről részletesebb tanulmány (Tánczos-Szahó L. 1975) is napvilágot lát, mely bizonyítja, hogy a „Városhármas" néven vizsgált közép-békési centrumok a népességkoncentrálódásban csak a felszabadulás után játszanak lényeges szerepet. A dél-alföldi központok interccntrális kapcsolatait feltáró tanulmányok (Tóth J. 1972, 1974, 1977) alapján e kapcsolatok intenzitása és sokoldalúsága szempontjából a közép-békési centrumok különleges struktúrának bizonyulnak a körzetben. Az 1970-es évek elején megjelenik egy tanulmány, amely Békéscsaba, Gyula és Békés városokat, a „Háromvárost", mint a Debrecen-Szeged közötti térség együttes felsőfokú központját kezeli, hozzájuk sorolva a környező települések közül Gyulavárit, Gerlát, Dobozt és Sarkadot is (Bakonyi D. 1973). E tanulmányé az érdem, hogy a kérdést átfogó módon, mintegy felülről szemlélve és akkor vetette fel, amikor a Békéscsaba-Gyula-Békés településegyüttes tagjai közötti kölcsönös kapcsolatok intenzitási foka a koordinált fejlesztés problémáját egyre inkább objektív szükségszerűséggé teszi. A szerző érdemét az sem csökkenti, hogy néhány megállapítása, javaslata vitatható, vagy magát az elnevezést („Háromváros") - éppen történelmi lefoglaltsága miatt - nem helyeselhetjük. Békéscsaba általános rendezési tervének fejlesztési programja is utal az időközben felmerült agglomerációs kérdésekre, és elsősorban a részletes kutatásra, az alaposan kiérlelt koncepció szükségességére hívja fel a figyelmet (

Ihrig D. 1975). Fehér Lajos Békés várossá nyilvánítása alkalmával elmondott beszédében aláhúzza, hogy bár „Békéscsaba a megyeszékhely, de a két szomszéd várost nehéz lenne mclléktelepiilésként elképzelni. E három város együtt kell hogy képezze a megye társadalmi-gazdasági központját. Mindhárom központi helyen lévő városnak kívánatos, hogy érdekközösségre lépjen. Ha a három város közösen határoz a fejlesztésről, akkor egymásrautaltságukból éppen egymásnak kovácsolnak előnyt. (Fehér L. 1973.) A közép-békési térség három városa között - elsősorban a megyeszékhely-kérdés kapcsán (Dövényi Z. 1977) - a múltban többször öltött egészségtelen mértéket a versengés. Van, aki ennek veszélyét ma is reálisnak látja: „...az egymás mellett lévő városok között versengés várható, és emiatt félő, hogy a három település fejlődése a lehetségesnél mérsékeltebb és ugyanakkor egymással párhuzamos lesz" (Dányi P. 1976). A közép-békési térség bizonyos fokú egységét és átlagosnál nagyobb dinamizmusát a nagyléptékű tervezés is elismeri. Erre utal az EVM Területfejlesztési Főosztályának a Dél-Alföld hosszú távú területfejlesztésére vonatkozó javaslata, mely 4 fejlesztési centrumot jelöl ki a körzetben. Ezek: Szeged, Kecskemét, Baja és Békéscsaba. Békéscsabán ajavaslat a Békéscsaba-Gyula-Sarkad-Békés-Mezőberény településegyüttest érti, amely településegyüttes elsősorban a gépipar és építőanyagipar, valamint a könnyű- és élelmiszeripar csomósodási pontja. Megállapítja ajavaslat, hogy hosszú távon is ezt a szerkezetet célszerű továbbfejleszteni (45. old.). A javaslat másutt a vízellátás kérdésének megoldására regionális vízművek építésének szükségességét veti fel. Megállapítja, hogy a Dél-Alföld felsorolt 4 fejlesztési térségében az átlagosnál lényegesen gyorsabb fejlődéssel számolhatunk a jövőben (51. old.). Az egyes városok rendezési tervei ezt az egységet már kevésbé tükrözik. Erre utal az a tény is, hogy az 1970-es évek elején érvényben lévő általános városrendezési tervek közül Békéscsabáét a VÁTI, Gyuláét az SZTV, Békését a CSOMITERV készítette (Bakonyi D. 1973). A közép-békési centrumok térsége a szocialista ipar különböző mutatói alapján már ma is körzeti jelentőségű ipari körzetet alkot, a Dél-Alföldön a szegedi iparterület után a második helyen áll. Országos viszonylatban közepesen iparosodott. Benne Békéscsaba mint nagy ipari központ, Gyula mint közepes központ, Békés, Sarkad és Mezőberény mint helyileg fontos kisebb ipari központ szerepel (Komjáthyné Volly E.-Márkns V. 1974). A kooperációs kapcsolatok erősödő tendenciájúak. A mezőgazdasági - egyre inkább: élelmiszergazdasági - szférában a fejlődés fő irányába eső, fontos lépésként értékelhetjük a Békéscsaba és környéke Agráripari Egyesülés közelmúltban történt megalakulását. Az áttekintett tények és publikációk csakúgy, mint azok a vizsgálatok, amelyeket Békéscsaba földrajzának szintéziséhez végeztünk, bizonyítják a városrégió létét, környezetében betöltött különleges szerepét, a kölcsönös kapcsolatok erősödését. Eddigi eredményeink alapján úgy véljük, hogy „a város343