Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Krupa András: A Bódisné-monda mai Békés megyei változatai

- Hát maj ha megtojik, akkor lesz tojás! - Ugyan, ugyan, hát hogy? Aszongya: - Ott van fent a gerendába - aszongya - egy katulyába a tojó tojás. - Ne beszílj! - De igen! - Mutasd meg! Megpróbálta ja pandúr, hát ömlött belölle a tojás! Olyan elhihetétlén mámmá is még ez, dehát így írta meg Somlyai, aki még abba az időbe élő ember vót. Tehát honnan vette, ha nem úgy lett volna! Ez a monda aztán fentmaradt, ő pedig írott egy könyvet, ammélyből én is, a múlt századbeli öreg Balogh Imre vagyok, olvastam. Meg osztán ha úgy esténkint fonóka vót vagy valami, ott ilyesmi dógok - mint most a kaszinóba vagy a kocsmába, hogy elbeszélgetünk - errül is vót szó. Hát osztán a pandúr visszament, oszt mondja a szakácsnak, hogy: - Hát nincs tojás! De olyan tojás van - azt mondja -, amit a Bódizsné kövivel állítottam elő én. Hű! Akkor osztán fel vótak, mindenki, borsolódva az előjárósági vezetők! - Ez boszorkány! Eztet meg kell ígétni! És döntöttek. Hogy az nem vót megírva, hogy nép döntött, vagy a tanács döntött, de kipakolták, vagyis letartóztatták az öregasszont. Aztán a... Most Bódizsné halmának hijják még mámmá is. Erre osztán ottan máglyát raktak, az öregasszont pedig beültették, oszt megígéttík. Ennyit tudok rólla, mert hát én még akkor nem vótam meg. III. Adatközlő: Mohácsi Lászlóné Tornán Erzsébet, 40 éves Újkígyós, 1974. Az a Bódisné köve vót. A szüléinktől hallottuk, hogy vót egy öregasszony. Oszt egy ilyen követ nyalt mindig, oszt tojt. (Kacagás.) Lényegtelen, ezt így hallottam! És akkor annyi tojás vót, hogy onnan hordta mindenki a tojást. Nem tudták, hogy lehet az, hogy ezeknél annyira nagyon sok a tojás. Hát nem tudom, hogy hallották-e asztat, mer tán Békésen vót ez vagy hun, hogy el is égették Bódisnét! Mer aztán rájöttek, hogy ű tojja a tojást. (Felszabadult nevetés.) Na, várjon! Ténleg úgy vót, hogy oszt a bíróságra került. És akkor aszongya a bíró, hogy: - Kérőm, láttuk. - Mer kilesték. - Láttuk, hogy tojt ez az asszony. - Nyajja mög a követ! A követ mögnyalta a bíró, leült egy kosárra, kétszékűt tojt. (Viharzó kacagás.) Akkor oszt elégették az öregasszonyt. Kétszékűt tojt a bíró, mer hogy nem akarta hinni. Azt mondta, hogy ez nem létezik, hogy hát tojik ettiil a kűtül. Mer egy közönséges kő vót. Ilyen fehér kő. S akkor mondták neki, hogy próbálja ki. Mondták neki, akik ugye följelöntötték, mer sérelmezték magukat, hogy maj űk kerülnek bajba. Az öregasszon mög szabadulni igyeközött, és tovább tojik a népnek. Hát oszt aszonta a bíró, hogy maj ű mögnyajja. Mögnyalta. Alá egy kosarat! Kétszékűt tojt! (Ismét hatalmas, szűnni nem akaró nevetés.) Akkor elégötték. Osztán hagyományos vót, hogy a Bódisné dombja vót osztán. (Közbeszól valaki: Van ilyen!) Ugye ? Azér mondom! •173