Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Ecsedy István: A Szeghalom vidéki halmokról

ket. (Kincses domb, Őrhalom, Attila halom [Dombegyháza mellett], Török halom, Basa halma, Bajnok halom stb.) Legtöbbször a halmok alagútjairól vél tudni a szájhagyomány, betyárokat bújtató rejtekhelyekről, s igen sokszor hallani a halmokba rejtett kincsekről szóló mendemondákat. Sokszor figyelték a gyanúba vett dombokat éjszakánként, lesve, hogy mikor jelenik meg az elásott arany „tisztulását" jelző lidércfény. Ezekről a hiedelmekről, meg a kincskereső erőfeszítések hiábavalóságáról tudósítanak olykor a Nagykunságon, Hortobágyon és a Sárréten gyűjtő néprajzkutatók is. Érdemes idézni a következő kis részletet Szűcs Sándor Pusztai krónika című munkájából: „Alkonyatra egy szépalakú halomhoz érkeztem. Régi ismerősöm. Most éppen rajta ragyog a lemenő nap. Úgy tetszik, mintha a bele rejtett kincsek tüze égne. Mert azt vallják az e tájon lakók, hogy arany, ezüst kincs van benne elásva. Jó ennyihány esztendővel ezelőtt valami nagybaj uszú ember őgyelgett ezen a határon. Egy hetedik gyereket vezetgetett, aki acéltükörrel sorra nézegette a halmokat. Az is azt állította, hogy jól látja benne. De bizonyossá teszi a dolgot az, amit a vén Vicsak, a bolyongó táltos mondott volt azelőtt: »egy avar király van eltemetve ebben a halomban; vert arany és ezüst koporsóban fekszik, jobbról porlad arany szerszámos ménje, balról pedig egy üst arany pénz van oda helyezve a koporsója oldalához.« Nyoma van, hogy jeles éjszakákon áskáltak már e csillogó kincsek után, de nem hírlik, hogy kivette volna valaki. János bácsi, aki a halom megetti kis tanyában lakik, szintén számot tart, ha nem is a koporsóra, de az aranyos nyeregszerszámra és az üst pénzre annál inkább. Hallomása szerint éjfélkor hétszer körül kell kerülni a halmot, balfelé indulva, és csak úgy lehet ezeket kiásni... ...vacsora után, mihelyt hármasban maradtunk, erről járt a szó. - Hát megástuk, felügyelő úr! - Osztán megtalálták-é János bácsi. - Meg! A király szegényeinek limjét-lomját, cserép csuprát, tört fazekát, sárga koponyáját. - Nincs is abban egyéb - vélekedik Pista, gyenge hangon. - Van! - mondja János bátyám röviden, de ellentmondást nem tűrő hittel, mire aztán a fia is megrctirál. - Igaz, akkor a vén Vicsak se mondta volna..."

4 Nehéz is meggyőzni a legendákhoz ragaszkodó embereket a halmok igazi mivolta felől, különösen, ha a régészeti adatok sokaságával igazolt keletkezési idejük, az időszámításunk előtti harmadik évezred kerül szóba. A tiszántúli sírhalmok eredete, keletkezési körülményeik és messze, a déloroszországi sztyeppvidékig vezető kapcsolataik tudományos megismerése a századforduló ásatásaival, egyes vidékeken a halmok számbavételével, térképezésével indult,

5 s az azóta eltelt évtizedek kutatómunkája eredményeképp már jóval pontosabb képet alkothatunk a „szeghalomvidéki halmokról", mint ez Szeghalmi Gyula, vagy a halmok alaptemetkezéseit először feltáró nyír•160