Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Sz. Farkas Márta: Magyar zongoragyár a XIX. században (Beregszászy Lajos útja Békéstől a világhírig)

Magyar zongoragyártás a XIX. században Beregszászy Lajos útja Békéstől a világhírig SZ. FARKAS MÁRTA A magyar hangszerkészítés múltja mind a nagyközönség, mind a szakemberek számára alig ismert terület. Kiváltképpen az a hazai zongoragyártás: az osztrák Bösendorfer nevét nálunk is többen ismerik, mint a magyar Beregszászy Lajosét. Pedig a múlt században ez az iparművészeti ág virágkorát élte: 1850-ig mintegy huszonöt magyar zongorakészítő dolgozott, s évenként körülbelül háromszáz zongora készült itthon. A század második felében a műhelyek száma csökkent; ezek azonban fokozatosan egyre nagyobb mennyiség előállítására törekedtek: így a megmaradt néhány zongoragyár mintegy évi százötven zongorát készített. Ennek a mennyiségnek legjelentősebb részét egy műhely, Beregszászy Lajos zongoragyára állította elő. Tanulóévek - műhelyalapítás Beregszászy Lajos Békésen született 1817. január 15-én. Apja, Beregszászy József Békés egyik tanítója volt: harminchárom esztendőn át végezte ott nevelő munkáját. A család ötödik gyermeke, Lajos, tanulmányait Mezőtúron végezte. Az ötödik gimnáziumi osztály befejezése után a zongorakészítés mesterségének tanulását kezdte meg. A körülmények ismeretében meglepőnek tűnő pályaválasztást vélhetően a család kezdeményezhette: Beregszászy Zsófia ugyanis 1828-ban Pap Gábor, temesvári zongorakészítővel kötött házasságot. így kerülhetett Beregszászy - rövid, Aradon töltött inaskodás után - Temesvárra, ahol öt esztendőn keresztül dolgozott. Útja innen talán Debrecenbe, vélhetőbb azonban, hogy mindjárt Pestre vezetett. Itt két esztendeig tanult, majd - a kor szokásának megfelelően - európai vándorútra indult. Vándorlásánakjelentős állomásai között szerepelt Bécs és Hamburg; ezután Angliába ment, ahol két és fél évig dolgozott a legjelentősebb zongoragyárakban. A hosszú tanulmányút Párizsban fejeződött be. Beregszászy huszonhét éves volt, amikor visszatért - Bécsbe. Ekkor „általános volt a készülődés az 1845-ös kiállításra, s bennem felébredt a vágy, hogy kezdőként a kiállítók közt versenyezhessek. Ezért két zongorát készítettem, amelyeket kitüntetésre méltattak akkori szakértelemmel és a zongoraépítés akkori magas szintjével való elkészítésük miatt" (Beregszászy: Im Interesse unserer Clavier-Industrie, Bp. 1879.). Ezt az elismerést örökítette meg az a felirat, amely Beregszászy valamennyi későbbi hangszerének fedőlapján olvasható: „Médaille in Wien 1845". A bécsi díj biztató jel lehetett a műhelyalapítás gondjaival foglalkozó fiatalember számára. Mégsem szándékozott Bécsben letelepedni. Erről tanúskodik az a Pesti Hírlapban (1845-ben) megjelent levél, amelyben Beregszászy a következő évi, Pesten rendezendő kiállításon való részvételének, s hazaköltözésének szándékát jelentette be. 1846-ban, a nagy érdeklődéssel kísért iparműtárlaton, „melyet Kossuth buzdítására és vezérlete alatt a fennállott iparegylet létrehozott", Beregszászy két zongorát állított ki. Az angol és 123